Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Szitkovics Sándor: Fejezetek a Tolna megyei malmok történetéből • 145

osztás a vállalati központ irányító szintjei között. A körzeti üzemi vezetőkhöz azonban lényegében már nem jutott decentralizált hatáskör - ugyanakkor, amikor a körzeti feladatok viszont nagy mértékben növekedtek. Az ellentmondás a körzeti üzemvezetők „lázadásához" vezetett, amelyet a tröszt vezérigazgatójának kellett levezetni, a körzeti üzemvezetők országos értekezlete keretében. Ezután a vállalatok többsége többé-kevésbé rendezte a hatásköri viszonyokat és mindenütt - tröszti rendelkezésre és pénzügyi keretből - felemelték a körzeti vezetői fizetéseket, általában a központi osztályvezetők szintjére. Érdekes, hogy a mérlegbeszámolóban „üzemek önállóságánakfejlesztése, terven felüli bérfejlesztés"'szerepel. 1970-ben a dombóvári malomban 3 pár henger beszerelésével kisebb kapacitásnövelést értek el, a keverőüzemben a szemes alapanyagok jobb tisztítása érdekében egy nagy teljesítményű gabonatisztító gépet (tarárt) szereltek be. Nem kezdődött el a várva várt silóépítés, a vasbeton silócellák ún. csúszózsalus építésére nem találtak kivitelezőt. A siló építése végül 1972-ben kezdődött és 1974 végén fejeződött be. Soha nem tapasztalt nagyságrendű kenyérgabona-termésről ír az 197*1.évi mérlegbeszámoló. A megyei búzatermésátlag 20,3 q/kh volt, ez több mint kétszerese az 1963. évi átlagtermésnek, hektárra átszámítva 36,1 q/ha. Az összehasonlítás végett itt írjuk le a későbbi adatokat is: 1973-ban 40,5 q, 1984-ben 58 q volt a búza termésátlaga hektáronként. A vállalat kenyérgabona-felvásárlása is az átlagtermés arányában emelkedett: 1971-ben meghaladta a 15 ezer vagont. 1971. decemberben megjelent az MSZMP KB határozata a munka- és üzemszervezés fejlesztéséről. Üzemszervezés a szakmában már korábban is folyt, melyet a Malomipari és Terményforgalmi Igazgatóságon létrehozott üzemszervezési osztály irányított. Az osztály fokozatosan építette ki a vállalati üzemszervezési hálózatot és működtette, vállalatonként eltérő eredményekkel.

125 A Tolna megyei vállalatnál kezdetben egy szervező végezte a munkát, majd fokozatosan kialakult a néhány fős csoportszervezet. A vállalati szervezésről az 1973. évi mérlegbeszámoló megállapítja, hogy még vannak problémák a szervezőmunka területén, de már komplexebb, átfogó szervezési munka is folyik. Jelentősnek ítéli a körzeti üzemi irányítás, az anyagmozgatás szervezése terén végzett munkát. Kiemeli, hogy erre az évre már a körzeti üzemek is készítettek önálló szervezési, intézkedési tervet és azt nagyjából végre is hajtották. Nem szól a beszámoló arról, hogy milyen nehéz volt elfogadtatni az új módszereket. Különösen nagy ellenállást váltott ki, ha a javaslatok hatásköri (hierarchikus) érdekeket is érintettek. A szervezőmunka legjobb segítői és igenlői a vállalat alsóbb szervei - üzemek, körzeti üzemek vezetői és a végrehajtó dolgozók - voltak, mert ők érezték leginkább a változások szükségességét. A dombóvári üzemegység vezetői hasznos és készséges társnak bizonyultak a szervezési munkában. Különösen érdekeltek voltak az anyagmozgatás-rakodás-szállítás szervezésében. Ennek érzékeltetésére csak egy pél163