Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Szitkovics Sándor: Fejezetek a Tolna megyei malmok történetéből • 145

tonnás) napi teljesítményű malom terve, amelynek költségvetési főösszege ­egy emeletráépítéssel, teljesen új technológiai, erőátviteli és raktárgépi be­rendezéssel - 27 millió Ft. A terv sohasem valósult meg. A Somogy megyei társvállalat - azzal a megokolással, hogy Kaposváron hasonló nagyságú ma­lom üzemel, és nemcsak a közelség (30 km), hanem a részben azonos ellátá­si körzet is mindkét malmot gazdaságtalanná tenné - tiltakozott a dombóvá­ri létesítés ellen. A felsőbb szerv - akkor már Gabonatröszt - a somogyiak ér­velését elfogadta és a dombóvári átszerelést nem engedélyezte. Az 1,1 millió Ft tervezési költségbe került tervet a vállalat később kiselejtezte. A nagy állomási raktárban telepített szárítógépeket 1966-ban áttelepí­tették a keverőüzem telepén meglévő raktárépületbe. Régi helyét tűzveszé­lyesnek nyilvánították, az anyagmozgató berendezése is elavult. Az új telep­helyen tűzbiztos épületben, korszerű anyagmozgató berendezés beépítésé­vel, gazdaságosabb és biztonságosabb üzemelést lehetett biztosítani. A Far­mer típusú szárítók ugyan már elavultak, a vállalat területén már korsze­rűbb, nagyobb teljesítményű szárítók is létesültek, leállítani azonban az el­avult Farmereket nem lehetett, mert a szárítási kapacitás évről évre elégte­lennek bizonyult. Ezeket a szárítókat 1971-ben koksztüzelésről olajtüzelésre állították át. Nem enyhült a raktárhiányból adódó feszültség sem, annak ellenére, hogy a vasvázas színek szinte folyamatosan épültek és 1967-ben elkészült a bonyhádi 400 vagonos vasbeton siló is. Ebben az évben 455 vagon terményt még szabadtéren tároltak és belépett egy új raktározási forma, az ún. szük­ségtároló. Ez kezdetben földbe ásott akácfa oszlopokhoz szegeit farostlemez oldalfalból, kátránypapírral fedett tetőből, ledöngölt földre fektetett kátrány­papír padlózatból állt. Lényege, értelme az volt, hogy gyorsan lehetett meg­építeni, nem igényelt beruházási keretet, hanem vállalati költségre lehetett elszámolni és a szabadtéri tárolásnál valamivel biztosabb megoldást jelen­tett. A Nemzeti Bankkal folytatott alkudozás révén ezek a szükségtárolók „korszerűsödtek": maradt a faszerkezet és a farostlemez oldalfal, de hullám­pala tetőt és betonozott padozatot kaptak. Még ezek is csúnyák, nagy költ­séggel üzemeltethetők voltak - de tető alatt volt a gabona. Dombóváron a keverőüzem területén épültek szükségtárolók. A mobil anyagmozgató gépek 1965-től folyamatosan korszerűsödtek: a régi, kis teljesítményű gépeket felváltották az NDK-ban gyártott nagy telje­sítményű szállítószalagok és gabonafelszedő gépek. 123 Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének évében, 1968-ban a döntési hatáskörök decentralizálásáról, a körzeti üzemek hatáskörének nö­veléséről, új szervezeti és működési szabályzat készítéséről szól a szöveges mérlegbeszámoló. Az 1969. évi feladatokból egy mondatot idézünk: „ Vizs­gáljuk azokat a lehetőségeket, amelyek hozzásegítenek az önálló elszámolási egységek kialakításához. " m A gazdaságirányítás reformirányelveinek meg­felelően a tröszt viszonylag jelentős mértékben adott le hatásköröket a válla­latoknak. A vállalatokon belül is megtörtént a - nem túlzott - hatáskörmeg­162

Next

/
Thumbnails
Contents