Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Szitkovics Sándor: Fejezetek a Tolna megyei malmok történetéből • 145

ezek üzemét javítását meg kellett szervezni. Gondot okozott, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek már nem zsákban, hanem ömlesztve, tehergépkocsival, traktorpótkocsival szállították volna a terményt azokba a raktárakba, ahol erre még nem voltak berendezkedve. A legnagyobb problémát a raktárhiány jelentette. Még a hatvanas évek elején is 100 vagonos nagyságrendben kellett szabadtéren tárolni a kenyérgabonát és a kukoricát.

119

1962-ben 5300 m

2

,1963-ban 9000 m

2 betonteret készített a vállalat szabadtéri tárolás céljára.

120 A feladat adott volt: raktárépítés a pénzügyi lehetőségektől függő legnagyobb ütemben; emellett berendezkedés a betakarítás ütemét követő gabonaátvételre. A raktárépítés leggyorsabb és viszonylag legolcsóbb módszerének a vasvázas színek építése bizonyult, a gyors átvételt pedig hídmérlegek és ömlesztett átvevőberendezések építése biztosította. Dombóváron a malomnál építettek fel 1 db „dunaújvárosi "színt és telepítettek egy 20 tonnás közúti hídmérleget, míg a keverőüzemben 2 db vasvázas szín, valamint egy ömlesztett gabona átvételére alkalmas garat épült. Ugyancsak hídmérleget kapott a dalmandi raktár is. 1964-ben - a mérlegbeszámoló tanúsága szerint - munkaerőhiány jelentkezett a vállalatnál a szárítóknál, a morzsolóknál, a szállításnál és a rakodásnál, hiány volt molnár szakmunkásban is. A szakmunkáshiány oka a malomipar hibás munkaerő-gazdálkodása volt. Feltételezték, hogy a leállított malmokból bőven van utánpótlás, hosszú évekig nem volt tanulóképzés, összevonással megszüntettek szakmunkáshelyeket.

121 A jól képzett és közismerten sokoldalú molnárok viszonylag könnyen tudtak máshol elhelyezkedni - például szövetkezetek darálójában. A malomiparban ekkor kezdődött a betanított munkások alkalmazása, a szakmunkáshiány pótlására. A rakodó-, szállító-, morzsolómunkás-hiány oka egyértelműen a nehéz fizikai munka volt, és a vele járó jelentős porképződés. Miután a földszintes raktárak, beleértve a létesülő színeket is, gazdaságosan és ésszerűen nem gépesíthetők, a megoldást a mozgatható - közhasználati nevükön mobil - anyagmozgató gépek jelentették. Ezek első példányai a gabonafúvó és a csigás gabonafelszedő gépek voltak, kis teljesítményük és nehézkességük mellett is könnyítették a nehéz fizikai munkát, de nem szüntették meg a porképződést. A vasvázas színek építése a következő években is folytatódott, 1965-től megkezdődött ezek körülfalazása és elkezdődött a modernebb, termelékenyebb, teljesen gépesíthető vasbeton silók építése is. Korábban már elkészült a bonyhádi malomtelepen építendő 400 vagonos vasbeton siló terve és már folyt a kivitelezést előkészítő munka. 1965-ben jóváhagyták a dombóvári malom telepén létesítendő 2000 vagonos vasbeton siló beruházási programját és megrendelték kiviteli tervét.

122 Még egy tervezésről kell említést tennünk. A vállalat - a felsőbb szervek jóváhagyásával - megrendelte a dombóvári malom kapacitásbővítő teljes átszerelésének tervezését. 1966 végére el is készült egy 15 vagonos (150 11 161