Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)
Szitkovics Sándor: Fejezetek a Tolna megyei malmok történetéből • 145
Ezzel a hírrel „visszaköszön"egy régi probléma: a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1864. évi jelentésében, a gőzmalmok érdekében, elítéli a lakosság ragaszkodását a kismalmokhoz. „... A gőzmalmoknak Magyarországon jövőjük van, mert százan, sőt ezren jutalmazó keresetet találnának, ha csere mellett őrienének, de mindaddig, míg az országbeli lakosság elönyösebbnek tartja saját gabonáját hajó- és más malmokban őrletni, nem igen fog ezen iparág emelkedni." 50 Az iparkamarai jelentés összeállítója tévesen ítélte meg a malomipar jövőjét: az iparág néhány évtized alatt igen magasra emelkedett, de - mint az újságcikkből is látjuk - megmaradt a parasztság ragaszkodása is a saját búzából őrölt liszthez. A Vargha-malomnak - és a többi vámőrlő gőzmalomnak - nem az Esterházy-malommal kellett megbirkóznia, hanem a kis vízimalmokkal. Az Esterházy-malom termelésének jelentéktelen része volt a vámőrlés, ezért nem hatott rá zavaróan a Vargha-malom fejlesztése. A kismalmokkal szemben a Vargha-malom előnye a nagyobb teljesítmény volt: rövidebb lett a várakozási idő, azonos minőség mellett. A vízimalmok közül azok maradtak meg, amelyeknek lehetőségük volt a meghajtóerőt növelni: víziturbinával vagy kiegészítő kis robbanómotorokkal. Számuk így is rohamosan csökkent: 1929-ben 91,1942-ben 34 vízimalom volt a megyében. 51 Az új dombóvári 6 vízimalomból ekkor már csak egy működött. Nemcsak a technikai fejlődés, a könyörtelen verseny, hanem az 1929ben kezdődő gazdasági válság is megrostálta a malmokat. A nagy budapesti malmokból mindössze 5 maradt meg 52 , sok kismalom is tönkrement. A bolettarendszer mellett a malmokat még az őrlési díjak, a vámszázalékok leszállítása is sújtotta, emiatt 1930-ban a tamási járás malmai le is álltak 53 , míg a megyei malomszövetség az alispánhoz fordult a vámszázalékok emelése ügyében. A megye malmai, köztük a dombóváriak is, 1932-ben álltak le, még a válság hatására, de már a malomellenőrök tevékenysége ellen tiltakozva. 54 A malomsztrájk 5 napig tartott. 55 1934-től lassú fellendülés kezdődött, ennek egyik tényezője a magyarnémet kereskedelmi megállapodás volt, nagy agrárkiviteli lehetőségekkel. A magyar malmok őrleményeinek ötödrésze Németországba került. 56 Az exportban az Esterházy-malom is részt vett. 57 1938-ban bevezették a hadi gazdálkodást, a háborúba való belépés után a malmok helyzete is fokozatosan romlott: a liszt- és kenyérfejadagok bevezetése, a lisztfajták számának csökkentése, a 85%-os kötelező részkiaknázás a malmokat is nehéz helyzetbe hozta. 58 Az 1942. évi gyáripari statisztika már mutatja a malmok nehezedő helyzetét. A 30 gyárjellegű Tolna megyei malom 59 átlagos kapacitáskihasználása 46% volt. A dombóvári malmok az átlaghoz képest még jó helyzetben voltak: a Vargha-malom 80 %-os, az Esterházy-malom 60 %-os kihasználással működött. 60 A háborús évek alaposan lerontották a malmok műszaki állapotát, a műszaki-karbantartási anyagok, alkatrészek beszerzési nehézségei a legtöbb 151
