Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Szitkovics Sándor: Fejezetek a Tolna megyei malmok történetéből • 145

Ivanich Antal. A gőzgép tűzfelülete 36,60 m

2

.

29 Ivanich nevével a dombóvári képviselő-testület 1900. évi üléseinek jegyzőkönyvében is találkozunk: „A villanyvilágításnak községünkben leendő létesítése, illetve elhelyezésére vállalkozó ijj. Ivanich Antal községünkbeli lakos, gépész és gőzmalom bérlő abbeli kérelme feletti határozathozatal.

m Az Ivanich névvel később is találkozhatunk, a villanyvilágítással összefüggésben, de mint malomtulajdonossal nem. T. Mérey Klára is említi Tolna megye iparáról szóló tanulmányában, mint jelentős gépműhely-tulajdonost, majd mint a villamosüzem létrehozóját és vezetőjét.

31 Megjelenik Dombóváron a Vargha-féle gőzmalom, alapítását az 1942. évi gyáripar-statisztika az 1912. évben jelöli meg.

32 A Vargha-malom az Árpád utcában volt, ezt az utcát korábban Malom utcának nevezték, amit a dombóvári képviselő-testület 1909-ben változtatott Árpád utcára.

33 Kézenfekvőnek látszik, hogy ott már 1912 előtt malom volt. A Malom utca ezt a nevét 1900-ban kapta, addig Országútnak nevezték.

34 További, esetleges korábbi malomra utaló adatot azonban nem találtunk. Még egy Új dombóvárhoz tartozó malomról kell megemlékeznünk, amely elsősorban név-, illetve tulajdonosváltozásaival jellemzi a kort. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 1892. évről szóló jelentésében találjuk először az Inámpusztai gőzmalmot. Tulajdonos Deutsch Zsigmond. A kazán tűzfelülete 36,92 m

2

.

35 Az alispáni iratok között 1915-ben Strasser Henrik gőzmalma Inámpuszta,

36 míg az 1930. évi mezőgazdasági címtárban Újdombóvár, Inámpusztán a Renaissance Bérgazdaság 70 q őrlésű malma.

37 A Tolna Megyei Újság hirdetései közt 1942-ben Inámpusztai Gazdaság naki malma,

38 végül az 1942. évi gyáripari statisztikában hg. Esterházy Pál Gőzmalma, Nak néven szerepel.

39 A malom névváltozásai a bérlők személyének változásait tükrözik, az Esterházy-latifundium nagy része bérgazdaságként üzemelt. Inámpuszta ma már Somogy megyéhez tartozik. A XIX. század második fele, amely időszak a magyar malomipar fénykora, nem kedvez a kismalmoknak. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 1892-ben úgy fogalmaz, hogy a kisebb malmok „...élet-halál harcot vívnak a budapesti és ide közel eső nagyobb vidéki exportmalmokkal. "

40 A jelentés azt is írja, hogy a vidéki malmok csak félerővel dolgoznak. A problémát lényegében az okozta, hogy a malmok száma és kapacitása már meghaladta a tényleges szükségletet. A gőzmalmok számának alakulása a megyében: 1873: 6, 1885: 11,1894: 34,1906: 50. Ugyanezen években a vízimalmok száma: 371, 325, 262, 180, míg a szárazmalmok száma 133-ról 30-ra csökkent.

41 A XIX. század végétől fokozatosan, majd az I. világháború után - mint a bevezetőben is vázoltuk - rohamosan vesztik el nyersanyagforrásaikat és piacaikat a nagymalmok, ez tönkremenésükhöz vezet, számuk egyre csökken.

42 A háború és az infláció nem kedvez a kismalmoknak sem. Az 1922-24. évi megyei újságokban sok malomeladást hirdetnek. A malmok nehéz helyzetére mutat két molnárgyűlés is, mindegyiket Dombóváron tartották. Az egyiken Baranya-Somogy-Tolna megyék malomtulajdonosai vettek részt 149