Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Cserna Anna: A Sztankovánszkyak birtokszerzése • 5

megfizetése után ismét elfoglalták jogos jószágaikat. A régi birtokosok közé sorolhatók a vármegye keleti részét birtokló egyháziak is.

19 Dél-Dunántúl, Tolna vármegye újratelepítése gyorsabb ütemben a Rákóczi-szabadságharcot követően történt. A birtokviszonyok újrarendeződése és a parasztság betelepítése végigkísérte a XVIII. századot. A nemesség Tolnába áramlásának alapvetően két módját különböztetjük meg. Uralkodói adományozással volt kereskedők, hadiszállítók, udvarhű, a török elleni harcokban részt vett idegen, jórészt délszláv katonacsaládok mint pl. a Monaszterly, Festetics, Petrovszky, Styrum-Lymburg, Mercy, Sinzendorf, Gindly, Dőry, Perczel családok jelentek meg legkorábban. A betelepülők második hullámában a nemesség házasság, birtokcsere, örökösödés útján jutott tolnai birtokaihoz pl. Hiemer, Csapó, Bezerédj, Sztankovánszky. Mind az adományozottak, mind a más módon betelepülők az ország nyugati, észak-nyugati vidékéről, a mindvégig Habsburg-kézen lévő megyékből érkeztek. A nemesség zöme Vas, Zala, Győr, Sopron, Veszprém, Trencsén, Túróc, Nyitra, Bars, Pozsony, Liptó, Zemplén megyékből költözött át Tolnába, közülük kb. 30% birtokos nemes volt. Tolna lakosságán belül a nemesség aránya 2,5%-ot tett ki, ami rendkívül alacsony az országos átlaghoz viszonyítva is. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírás időszakában a nemesek száma elérte a 375 főt, ebből 108 fő birtokos nemes, 267 fő armalista, ezenfelül 6 arisztokrata családot írtak össze. Ugyanekkor Baranyában 171, Somogyban 332, Komáromban 1156, Pozsonyban 2358, Zalában 2031 főt számláltak. A volt hódoltsági területen élő nemesség létszáma messze elmaradt a zsúfolt peremvármegyékéhez képest, s a kiegyenlítődés még a XIX. században sem következett be. A tolnai birtokviszonyok jellegzetessége a nagybirtok túlsúlya volt. Csupán a megye északi-nyugati részén lévő latifundiumok és a Duna menti egyházi nagybirtokok közé ékelődhettek be a köznemesi birtokok. A megye területének tulajdonosonkénti megoszlása: arisztokrácia 59%, köznemesség 21%, egyház 20%.

20 A Sztankovánszkyak a tolnai birtokszerzők második csoportjában házassággal, birtokcserével szerezték kiterjedt kajdacsi földbirtokukat, amelyet mint már jeleztük a Lengyel és Horváth család örökölt. Az 1690-es évek közepén kissé homályos körülmények között Broderics András Kajdacs egy részét megvásárolta Horváth Mihálytól. Broderics András 1696-ban Tolna vármegye alispánja volt, majd a Rákóczi-szabadságharc alatt még egyszer. A horvát származású nemesember a tolnai harmincadhivatal vezetőjeként, hadi élelmezési tisztként, hadbiztosként gazdagodott meg. Kora kalandora, aki semmilyen eszköztől nem riadt vissza érvényesülése és vagyona gyarapítása érdekében.

21 Horváth Julianna Kajdacsot a baranyai Mocsolád nevű pusztával együtt kiházasítására kapta és testvérével, Horváth Mihállyal még 1724-ig nem hajtottak végre birtokosztályt. Kajdacs birtokjoga körül Horváth Julianna és Brodarics Terézia között már korábban vita támadt, amiről a családi 12