Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

László Péter: Tolna megye 1956-ban • 71

Nem hagyhatjuk szó nélkül a magyar felkelés leverésére bevetett szovjet katonák tájékoztatását, ideológiai felkészítését. Az 1. számú parancsban nem esik szó arról, hogy a támadás időpontjában Magyarországot kommunista kormány és kommunista miniszterelnök vezeti, akik nem kérték a Szovjetunió segítségét. Arról sem szól az írás, hogy a felkelés éle a sztálinista-rákosista rendszer ellen irányult, a XX. kongresszus szellemének megfelelően. Szó van viszont arról, hogy Magyarországon nem egyszerűen a kapitalizmus visszaállítását tervezik, hanem egyenesen fasiszta rendszer fenyeget. A szovjet katonák harci kedvének fokozása érdekében még azt sem felejtik el hozzátenni, hogy a „... horthysta Magyarország az elmúlt háborúban... hazánk ellen harcolt. "Az 1. számú parancs hangneme, érvanyaga, ha nem is teszi érthetővé, de némileg magyarázatot ad a szovjet haderő kemény és kíméletlen fellépésére. 1956. november 4-én hajnalban a tamási magyar laktanya elé gördülő 2 szovjet tank szétlőtte a kapuőrség bódéját, amelyben 3 fős őrszemélyzet tartózkodott. A negyedik áldozatot - az udvaron szolgálatot teljesítő szakaszvezetőt - géppuskasorozattal ölték meg. A szovjetek brutalitása azért volt váratlan és megmagyarázhatatlan, mert a laktanya melletti erdőben tartózkodó szovjet egységet az előző napokban a magyar laktanyából látták el friss vízzel és élelemmel.

56 Hasonló jelenet játszódott le Dunaföldváron is, ahol a település központjába érkező szovjet tankok indokolatlanul tüzet nyitottak a középületekre és lakóházakra. A megyébe bevonuló szovjet alakulatok ellen a nemzetőrök több településen harcba szólították az ifjúságot. A Szabad Európa Rádió biztatására iskolás gyermekek ezerszámra gyártották a benzines palackot, amely állítólag hatásos fegyver a tankok ellen. Kipróbálásukra azonban a megyében sehol nem került sor. A nemzetőr-alakulatok legtöbb településen már november 4-én a tanácsházára vitték fegyvereiket, vagy eldobálták azokat. Kivételt jelent a szekszárdi nemzetőrség néhány tagja, akik - Farkas István és Fuksz Tibor vezetésével - csatlakoztak a Mecsekben harcoló ellenállókhoz.

57 November 4-én reggel engedték szabadon a szekszárdi börtönben fogva tartott ÁVH-s tiszteket. Felfegyverzésük után azonnal szolgálatba álltak a rendőrségen, a pártszékházban és az ÁVH-laktanyában.

58 Szekszárdon november 5-én hirdették ki a szovjet helyőrség parancsát.

59 A parancs kiadásának módja és hangvétele azért különös, mert míg a második világháború alatt a megyébe érkező szovjet alakulatok a régi közigazgatásra támaszkodva intézkedtek, addig 1956. november 5-én sem a tanácsi, sem a nemzeti bizottsági szervezetre nem támaszkodva vették át a rendelkezés jogát a város fölött. A kemény hang, a kilátásba helyezett megtorlás nem volt arányban a városban lezajlott mértéktartó eseményekkel. A „Szekszárdi Nemzeti Bizottság" 1956. november 5-én tartotta meg utolsó elnökségi ülését. Azon folyt a vita, hogy a bizottság az új kormány megszilárdulásáig működjön-e tovább vagy azonnal szüntesse be tevékenységét. Mivel a tanácskozáson részt vettek a városi tanács és az MDP volt ve88