Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

László Péter: Tolna megye 1956-ban • 71

zetői is, a helyzet megítélésében eltérő álláspontok alakultak ki. Dr. Tóth Lajos azért tartotta lehetségesnek a nemzeti bizottság további működését, mert az a város lakosságának akaratából jött létre. Megalakulását annak idején az MDP városi és megyei szervezete is támogatta. Legfőbb érve az volt, hogy „... mi nem akarunk burzsoá restaurációt, hanem szocialista demokráciát... "

60 Dr. Nagy István véleménye szerint „...A szekszárdi nemzeti tanácsba ellenforradalmárok nem kerültek be. A magyarság ragaszkodik ahhoz, hogy az egypártrendszer szűnjön meg, ami Budapesten történt az szabadságharc volt, hisszük, hogy a célkitűzés meg is valósul, ezért a munkásság és az ifjúság hullatta vérét. "

61 Több aggódó felszólalás kereste a választ arra a kérdésre, hogy mi lesz a sorsa a forradalom különböző intézményeiben funkciót vállaló embereknek. A résztvevőket Somi Benjámin - a párt véleményét tolmácsolva - azzal nyugtatta meg, hogy ....... Minket nem bántott senki, mi sem bántunk senkit. Felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy a másfél hét alatt betöltött funkcióért senkit nem bántunk, senkit felelősségre nem vonunk. Nagy Imre kormánya tehetetlensége miatt megbukott, sokáig úgy sem lett volna miniszterelnök, arra lett volna csak jó, hogy a burzsoázia magához ragadja a hatalmat... Olyan embereket végeztek ki, akik semmiféle bűnnel nem voltak terhelve... "

62 A városi tanács nevében Markovics János mondott köszönetet a városi nemzeti bizottságnak a munkájáért: „... ezekben a nehéz napokban hazafias szeretettel vitték a város ügyeit... Míg én itt leszek a városi tanács élén, kérem támogatásukat... "

63 - mondta. A forradalmi tömeghangulat segítségével hatalomra került szervezetek Tolna megyében néhány nap alatt feloszlottak. A hogyan tovább? kérdése azonban még hosszú ideig tisztázatlan maradt. Kádár János november l-jén és november 4-én hajnalban elmondott beszéde azt sejtette, hogy az MSZMP új alapokra akarja helyezni politikáját. Azáltal, hogy jogosnak ismerte el a nép felkelését, az eseményekben részt vevőket nem tartotta bűnösnek, lehetőséget kínált valamiféle nemzeti megbékélésre. Az új párt és kormány programja, valamint a Tolna megyében kialakított állásfoglalások azt sugallják, hogy a lezajlott folyamatot végtelenül leegyszerűsítve kezelték. Úgy fogták fel, hogy a népharag elkergette a bűnös sztálinista-rákosista rendszert, a szovjet fegyverek pedig megakadályozták a tőkés restaurációt. Ebben a szellemben íródott az a felhívás is, amely 1956. november 6-án került az utcára Bonyhádon. „A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány" célkitűzéseit is tartalmazó szórólap a helyi feladatokat is tartalmazta. Érdekessége, hogy az „MDP Járási Bizottsága" és a „Magyar Szocialista Párt Járási Intéző Bizottsága" is szerepel a felhívás szövegében.

64 1956. november 4-e után az MSZMP Tolna Megyei Ideiglenes Intéző Bizottsága élére Pap Károly került, aki - mint az MDP tamási járási titkára ellenzékiségéről volt ismert. 1956 tavaszától kapcsolatot tartott fenn különböző ellenzéki körökkel, látogatta a Petőfi Kör rendezvényeit. Az Ideiglenes Intéző Bizottság első döntései arra irányultak, hogy a megye vezetését meg89