Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

László Péter: Tolna megye 1956-ban • 71

ken volt a legkiélezettebb, ahol a volt gazdasági cselédektől, telepesektől vették el azt a földet, amelyet immár 10 éve műveltek és magukénak éreztek. A tagosítást végző bizottságok és a parasztság között a megye több településén a tetlegességig fajuló összeütközés keletkezett. Bölcskén a parasztok kaszákkal kergették ki a faluból a földmérőket. Általános jelenség volt, hogy a cserére felajánlott földet az érintettek nem fogadták el, mert rosszabb minőségű volt, vagy távol esett a falutól. A tagosítások ellen a minisztériumban panaszt tevők sérelmét egy-egy településen orvosolták, másutt viszont a parasztok zaklatását tovább folytatták.

4 Az eljárás célja bevallottan a tsz-szervezés meggyorsítása, az egyéni gazdálkodás feltételeinek nehezítése volt. A parasztság ellenállását a felsőbb vezetés azzal magyarázta, hogy áthidalhatatlan ellentmondás volt a parasztság „szocialista léte"és „kisparaszti tudata" között. Az ellentmondást szemináriumok és tanfolyamok szervezésével akarták áthidalni. Párttagfelvételi kampányok indultak. „Lehetővé tették", hogy a beszolgáltatásban élenjáró gazdák „beléphettek" az MDP-be. Akadtak olyan települések, ahol rövid idő alatt megduplázódott az MDP-tagok száma.

s A megye vezetését és hivatali apparátusát élénken foglalkoztatták azok a hírek, amelyek a megye megszüntetéséről szállingóztak. A Minisztertanács által kijelölt szakbizottság ugyanis 1956 tavaszától az ország közigazgatási területének átszervezésén dolgozott. Az elképzelések szerint az országnak 12 megyéje maradt volna. Tolna megye a megszüntetésre kijelölt megyék között szerepelt. Amikor 1956 nyarán az elképzelést nyilvánosságra hozták, a lakosság is felbolydult, mert utazási és más felvetődő kérdéseire nem kapott megnyugtató választ.

6 1956 nyarára tehát Tolna megyében is felhalmozódtak a feszültségek és indulatok. Vázlatos felsorolásuk talán segítségünkre lesz a későbbi események megértésében. Tudnunk kell azonban, hogy az érintett ellentmondások csak jelzői, jelenség szintű megjelenési formái az igazi bajoknak. A tényleges ellentmondás az 1948 után Magyarországon is létrehozott társadalmi struktúrában rejlett. Az úgynevezett „sztálini modellről''van szó, amely totális rendszerré szerveződve a maga képére gyúrta át a társadalmi, gazdasági, politikai életet. A felülről vezényelt, a diktatúra eszközeire támaszkodó rendszer Sztálin halála után megingott. A válságtünetek Magyarországon már 1953-ban, a Szovjetunióban 1956-ban az SZKP XX. kongresszusán jelentkeztek kitapintható formában. Hruscsov nagy hatású, érzelmekre és indulatokra alapozott támadása nem a lényeget, nem a rendszert vette célba, csak annak egyik jelenségét, a személyi kultuszt. 1956 tavaszától Magyarországon is ezen a szálon indult, vagy indulhatott a sztálini rendszert lebontó kísérlet. Tolna megye lakossága és az MDP-tagság hivatalosan 1956. március végén, április elején kapott tájékoztatást az SZKP februárban megtartott kongresszusáról. A taggyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint a párttagság megkésettnek és felszínesnek tartotta a tájékoztatót, mert a nyugati rádióadók72