Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

László Péter: Tolna megye 1956-ban • 71

ból folyamatosan friss információkhoz juthatott. A megye légterébe érkező léggömbökről került a lakosság kezébe Hruscsov magyarra fordított, hártyapapírra nyomott kongresszusi beszéde. A megye közvéleménye a társadalom egyre kezelhetetlenebbé váló válságáról, a bajok orvoslásáról szerette volna a vezetők véleményét hallani, kérdései azonban megválaszolatlanul maradtak.

7 Rákosi Mátyás 1956 májusában elismerte ugyan az elkövetett hibákat, de a mindenki által várt lépésre, lemondására nem került sor. Sőt, a korábbi hibás politikai gyakorlatban sem történt változás. Tolna megyében - mint láttuk - folytatódott a parasztság törvénytelen zaklatása. A lakosság éppen ezért - egy rendőri jelentés szerint - Rákosi megbánó beszédeit csak üres fecsegésnek minősítette.

8 A párttagság és a közvélemény előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a vezetés taktikázásba kezdett. Nem a társadalmi realitások számbavételére törekszik, nem ehhez kéri a társadalom progresszív erőinek segítségét, hanem pozícióinak átmentéséért küzd. A közvélemény érdeklődése azon ellenzéki csoportok felé fordult, amelyek a párton belül, vagy azon kívül szerveződve a személyi kultusz megszüntetését, az elkövetett hibák feltárását, Rákosi és körének menesztését tűzték célul. Az MDP vezetése csak július közepén szánta rá magát az elkerülhetetlen lépésre, Rákosi leváltására. A kiadott közlemény Tolna megyében inkább zavart, mint megnyugvást hozott. A Központi Vezetőség ugyanis nem tárta fel egyértelműen Rákosi és környezetének bűneit, nem számolt le egyértelműen a múlttal. Rákosi megromlott egészségi állapotára hivatkoztak, utódjának Gerő Ernőt választották. A döntés tehát semmi garanciát nem tartalmazott a jövőre nézve. A politikai rendszer személyi háttere változatlan maradt. Országos adatok hiányában csak feltételezni tudom, hogy Rákosi az 1955-ös visszarendeződéssel egy időben saját embereivel erősítette meg a fontos pozíciókat. Tolna megyében pl. 1956 januárjában Györe Józsefet - volt belügyminiszterét - helyezte le első titkárnak. Györe mindet megtett, hogy Rákosi felelősségét csökkentse. A szervezőmunka nem maradt hatástalan. A szekszárdi belvárosi pártszervezet jegyzőkönyvében pl. a következő olvasható: „Szeretettel és hálával kell rá gondolnunk. Ha történtek is hibák, azt nem egyedül követte el... Vigyáznunk kell, mert egyes jobboldali körök már így is vérszemet kaptak. Felvilágosító munkát kell kifejtenünk olyan újabb híreszteléssel szemben, hogy Rákosi elvtárs letűnt."* Györe József aláírásgyűjtést kezdeményezett Rákosi nyugdíjaztatása ellen. Akciójához elsősorban a politikai apparátus körében talált támogatókra. Az MDP felső vezetése tudatosan törekedett arra, hogy „a vezetők ne kerüljenek a tömegek uszályába". Ezt úgy érték el, hogy egyrészt a vezetőket sűrűn cserélgették, másrészt minden fontos funkcióba idegenből hozott kádereket állítottak. A10-15 fős járási párt-és tanácsi vezetőgarnitúrából csak egy-két fő lehetett helyi születésű. A vezetők kötődése így nem lefelé, hanem felfelé alakult ki. Előmenetelük nem népszerűségüktől, hanem felsőbb kapcsolataiktól függött. Nem a szakmai tudás, hanem a politikai 73