Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Kolta László: Perczel Béla és a bonyhádi Hűséggel a Hazához! • 33

pöki palotában rejtegető Apor nem engedte be a géppisztolyos, részeg szovjet katonai járőrt, amikor azok a pincében megbújó asszonyokat és leányokat „krumplipucolásra"akarták elhurcolni; a géppisztolysorozattól súlyosan megsérült Apor Vilmos néhány nap múlva, április 2-án belehalt sérüléseibe.)

100 Az elcsigázott, idegileg megrokkant Perczel Bélát mélyen megrázta barátjának a halála. Ezt a csapást már nem bírta elviselni: 1945. április 7-én éjszaka Győrben szívroham végzett vele. Perczel Béla győri temetésének részleteit a gyermekei elbeszéléséből ismerjük. Amikor a hatalmas termetű Apor püspök eltemetéséhez készültek, a holttest nem fért bele a szabványméretű koporsóba. A püspökség gyorsan elkészíttetett egy megfelelő nagyságút, s a mártír püspököt abban helyezték örök nyugalomra. Amikor a Győrbe érkező, kimerült Perczel Bélát az újabb sorscsapás - barátjának elpusztítása - leterítette, akkor a megmaradt koporsóba az ő holttestét helyezték, s a győri püspöki palota kertjében hantolták el. A család másfél év múlva, 1946 októberében exhumáltatta, és Bonyhádra szállíttatta a hamvakat. A Gestapo által történt letartóztatásának második évfordulóján, 1946. október 19-én helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartást a bonyhádi kúria udvarán és a Kálvária sírkertjében Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros hercegprímás végezte, aki veszprémi püspökként a nyilas interaálótábort ugyancsak megjárta. A végső tiszteletadás hatalmas gyászmenetében részt vettek Tolna megye, a Völgységi járás és Bonyhád nagyközség küldöttei, továbbá a Hűségmozgalom megmaradt tagjai. A mozgalom nevében Probszt József teveli bíró és Lehmann (Tűrje) István, a nyilas internálótáborból hazatért bonyhádi orvos mondott megrázó búcsúztatót. A koporsó sírba helyezését a magyar és a német ajkú gyászolók közös éneke kísérte: „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar." Perczel Béla halálának és újratemetésének híre általános részvétet keltett. A család ma is őrzi a részvétnyilvánítások tömegét. Bonyhád nagyközség képviselőtestülete levélben fejezte ki együttérzését: „Községünk nagyrabecsült polgárát, A Haza szent ügyeiért és községünkért mindenkor önzetlenül és odaadóan fáradozó férfiút tisztelték és becsülték. Az igazságtalan meghurcoltatás után mindenki hazavárta, és értékes személye jelenlétére a legnagyobb szükség lett volna idehaza. "Részlet a Bonyhádi Zsidó Népközösség részvétsoraiból: „Nincs az életben nagyobb, kínzóbb fáj dalom, mint szüntelenül érezni annak hiányát, akit olyannyira tiszteltünk, becsültünk és szerettünk. Az erőszak, az önkény elvitte innen, azért mert - a szó igazi értelmében vett erkölcs nevében - soha meg nem alkudva, határozottan, kitartóan folytatta harcát az emberi jogokért, az igazságért, hazájáért. Végigjárta azt a kálváriát, amelytől embertársait és hazáját szerette volna megkímélni. Ez a tragédia egy nemzet igazi tragédiája is, hogy ilyen időkben kell elvesztenie leghűbb fiát. A Bonyhádi Zsidó Népközösség minden tagja nevében az igazi együttérzés tolmácsolásával legőszintébb részvétünket fejezzük ki." 64