Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Kolta László: Perczel Béla és a bonyhádi Hűséggel a Hazához! • 33

katona- és rendőrtiszt, földbirtokos, gyáros, vállalati vezető, nagykereskedő, orvos, mérnök, ügyvéd, tanár, nyugdíjas bányász, napszámos és több, különböző felekezethez tartozó pap. Az utóbbiak között szerepel Bauer József bonyhádi apátplébános, a Hűségmozgalom vezetőségi tagja, számtalan Volksbund-ellenes gúnyvers szerzője. Őt október 20-án vitte el Bonyhádról a Gestapo; a komáromi Csillagerődből később gyalogmenetben egy soproni fogházba terelték, ahonnan 1945. április elején szabadult. Perczel Bélát legyengült testi-idegi állapota miatt december végén ideiglenesen kiengedték az internálótáborból. Rendőri felügyelet alá helyezték, s hozzájárultak ahhoz, hogy a személyéért felelősséget vállaló unokaöccsének komáromi lakására költözzön. A már említett rabtárs, Geöbel Károly levele szerint: „unokaöccséhez ment egyelőre lakni, aki a börtönben is több dologgal ellátta." Perczel Béla így a kemény téli hónapokat viszonylag jó körülmények között tölthette. Szökésre nem gondolhatott, részben legyengült fizikai állapota miatt, részben a Balaton-Székesfehérvár-Budapest frontszakaszon elhúzódó súlyos harcok miatt. A naplójából kiderül, hogy 1945. február 9-én - nyilván illegálisan - Győrbe utazott, s felkereste régi barátját, Apor Vilmos győri püspököt. Lelkileg felfrissülve jött vissza Komáromba, s tervezgette a bonyhádi hazatérést. A Vörös Hadsereg - a februári budapesti győzelme után - márciusban áttörte a balaton-székesfehérvári vonalat, s ezzel újra mozgásba lendült a front. Komáromban a kétségbeesett nyilasok azzal fenyegették az internáltakat (a „kihelyezett" Perczel Bélát is), hogy a szovjet hadsereg megérkezése előtt kivégzik őket. Ismét Geöbel Károly visszaemlékezését idézzük: „Mikor aztán a front közeledett, s a nyilasokfenyegetése miatt, hogy a volt foglyokat ki akarják végezni, március közepén itthagytuk Komáromot, s az innen 15 kilométerre lévő, egyedül álló gátőrházhoz költöztünk ki Keszegfalva mellé''(a Dunától északra, a Csallóközben, a Vág folyó partján van Keszegfalva, ma: Kamenicná). Geöbel leírása szerint Perczel Bélát „hozzánk hívtuk. Ő is velünk jött, s ott voltunk, míg a front itt átment. Április első felében visszajöttünk, s ő azonnal megkísérelte csónakon az átkelést a Dunán (a hidak fel voltak robbantva)... Később aztán mégis sikerült átmennie.... A csillagvári napok és az utána következő bujkálások nagyon meleg barátságot fejlesztettek ki közöttünk. "" Perczel Béla ceruzajegyzetei szerint a keszegfalvi rejtőzködés két hétig tartott, március 24-től április 4-ig. (Komáromban és Győrött március 28-án fejeződtek be a harcok.) A Dunán nagyon nehéz volt az átkelés. Perczel április 4-én gyalog ment Keszegfalvárói Észak-Komáromba. Sem aznap, sem másnap nem tudott átjutni a Dunán. Április 6-án viszont két szovjet katona segítségével - értékes zsebórája fejében - végre sikerült. „Ápr. 6. Átjutottam Dél-Komáromba" - jegyezte fel a naplójába Perczel Béla. Fazekas Szűts Ferencnél pihent, majd „ápr. 7. Komáromból gyalog Győrbe. Látogatás Surányi apátnál". Itt a püspökségen értesült Apor Vilmos megyés püspök tragikus haláláról. (Az antifasisztákat, zsidókat és apácákat a püs63