Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Kolta László: Perczel Béla és a bonyhádi Hűséggel a Hazához! • 33

A kampány napjaiban ellenjelöltek föllépéséről röppentek fel hírek. Végül a náci-hitlerista Deutsche Kameradschaft - elsősorban Mühl Henrik - nem kockáztatta a biztosra vehető vereséget. A megyei sajtó szerint „beszélték" a nyilaskeresztesek részéről báró Collas Tibor indulását, de ez a szándék sem realizálódott. Ily módon szavazásra nem került sor. Ugyanis a választási törvény értelmében egyetlen jelölt esetén felesleges a formális szavazás, s ilyen esetben egyhangú a győzelem. 1937. szeptember 12-én Perczel Bélát a bonyhádi választókerület tizenkétezer választópolgára nevében országgyűlési képviselőnek egyhangúlag delegálták. A megbízólevél átadásakor Lehmann István bonyhádi orvos és Panholczer József másodbíró üdvözölte az új „honatyát", aki válaszbeszédében legfontosabb feladatának „az idegenből jött álpróféták" elleni föllépését hangsúlyozta. Az ötvenhárom éves Perczel Béla lemondott alispáni tisztségéről, és nyugdíjazását kérte. Az elismert közigazgatási szakember távozása a megye éléről feltűnést és sajnálkozást keltett. A megyegyűlésen Jájdalmas megilletődéssel vették tudomásul az alispáni szék elhagyását, melyet nálánál több hivatottsággal - a vármegye közönségének nagyobb szeretetétől és ragaszkodásától övezve - alig töltött be valaki. "A megyei sajtó kesergett Perczel elhatározásán: „Otthagyta a díszt, a hatalmat és anyagi megélhetését biztosító alispáni széket, hogy... felvegye a harcot a német nemzetiségű izgatókkal szemben. " A kormánypárti Tolnamegyei Újság hozzátette, hogy ugyanakkor Perczel Béla képviselői sikere „diadal a pángermánizmussal szemben.

m A kisgazdapárti dombóvári lap, a Tolnamegyei Hírlap Perczel lépését a következőképpen értékelte: „Az eddiginél sokkal tövisesebb, hasonlíthatatlanul küzdelmesebb útra lépett", de Perczel „úgy érzi, hogy a köznek tesz vele szolgálatot". 24 Az újság később még egyszer visszatért az eseményre: „PerczelBéla a hatalmat ott hagyta. Magával vitte meggyőződését, hitét, s nem tartozik ma sem egy politikai párthoz... Nem mond mást, mint eddig-közéleti tisztaság, az autonómia tisztelete. Csak mindezt máshonnan mondja, nem a hatalom polcáról" - írta róla Klein Antal, a képviselőtársa.

25 A bonyhádi mandátum valóban döntő fordulatot jelentett Perczel Béla életében. Egyrészt azért, mert újra és végérvényesen szakított az államhatalom és a kormány kiszolgálásával. Másrészt a képviselői szereppel olyan küldetést vállalt, amellyel a magyar parlamentben fölléphet a Hitler-barátság egyre felismerhetőbb és fenyegetőbb veszélyével szemben, szűkebb hazájában pedig a hitleri ideológiával meglovagolt pángermán aknamunka és uszítás ellen. Ahogy programjában kifejtette: a,ferde irányba"szaladó politikai törekvések „lehetetlenné tétessenek és megtoroltassanak". A párton kívüli Perczel Béla e lépésével az ellenzékiség még nem tudatos útjára lépett. Perczel Béla politikai nézeteit az ítélkezők két jelzővel szokták elintézni: legitimista és konzervatív. A közhasználatban a legitimizmust gyakorta királypártiságnak értelmezik, csakhogy Perczel megnyilatkozásaiban sehol nem találunk utalást vagy igényt a Habsburg-restaurációra. A legitim szót ő mélyebb jelentése és tartalma szerint alkalmazta: jogos, törvényes, igazsá41