Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Dobos Gyula: "Emelt fővel..." Élet- és pályakép Perczel Miklósról • 7

tehát szembeállítja Tisza Kálmán kormányát, amely „nem akar, nem mer hü tolmácsolója lenni a nemzet óhajainak". Az agg politikus elfogultsága nem kétséges, hiszen látnia kell, hogy Ferenc Józsefnek, a császárnak a birodalom és nem a magyar érdekek az elsődlegesek. Előrehaladott kora miatt fokozatosan lemondott vállalt megbízásairól. 1892-ben tartott képviselői végbeszámolójában jelezte, hogy az új ciklus választási küzdelmeiben már nem kíván indulni. Felesége birtokai miatt átköltözött Bajára. Új lakóhelyén, még átmenetileg részt vett a közügyek intézésében, így a törvényhatósági bizottságban, amely tagságáról 1896 decemberében mondott le. Ez alkalommal a város „nagybecsű és közhasznú tevékenységéért a leghálásabb köszönetét és elismerését nyilvánította".™ Kossuth halálakor nem tudta megállni, hogy ne mondja el gondolatait a szerinte valós Kossuth-képhez. Köztudott, hogy a Perczelek és Kossuth kapcsolata soha nem volt felhőtlen. Mégis meglepő, hogy évtizedekkel az emigrációs évek után, a „turini remete"halálakor nyílt levélben fejtette ki ellenvéleményét a Kossuth körül kialakult kultuszról, személyének túlzott dicsőítéséről, az emigráció tevékenységének meghamisításáról. Ismerve Perczel Mór kiegyezés utáni körútján hasonló témában elmondott beszédének hatását, valószínűleg számolt a népszerűtlenséggel, amelyet e levél okozhatott tekintélyének. A teljes fényében ragyogó Kossuth-kultusznak azonban e levél nem ártott, ismereteink szerint válasz nélkül maradt. 1900-ban a Vörösmarty-centenáriumra 88 évesen már nem vállalta az elutazást. A családot Perczel Dezső, a milleniumi időszak belügyminisztere képviselte. Perczel Miklós a szervezőbizottságnak írt nyílt levélben emlékezett meg a költőről. Sorait 1900. november 25-én a Bajai Közlöny és Bajai Hírlap egyaránt az első oldalon közölte. E gondolatok fényes bizonyítékai annak, hogy egy emberöltő távlata sem halványította el ifjonti emlékeit, nem hagyta kihűlni a tanítvány rajongó szeretetét mestere iránt. „ Vörösmarty, mint tanító, módszeres volt pedantéria nélkül, szigorú nyersesség nélkül. Soha egy durva, illetlen szó nem szállott el ajakairól, soha egy ujjal nem érintett bennünket. Nem könyvből tanult esztétikát, vele született az, valamint költővé is nem lett, hanem született. Haza és Nemzet volt vezér-csillaga egész életén át, múzsája a költőnek, iránytűje a nevelőnek. Felhasznált minden alkalmat, még a játékainkat is, hogy ifjú szíveinketfogékonnyá tegye, elsősorban minden iránt, ami hazafias és magyar, minden iránt, ami nemes, szép és jó. Ó véste kiirthatatlan betűkkellelkünkbe, a humanitás, a kötelezettségtudás, a szabadság és önzetlen hazafiság szent érzelmeit. És midőn így felvértezve léptünk a közéletbe az ő szelleme kalauzolt utóinkon." 1901. szeptember 30-án még egyszer sorompóba állt az agg politikus, amikor az általa mindvégig elfogadott és támogatott kiegyezés szellemében beszédet mondott a Szabadelvű Párt bajai választási nagygyűlésén. A reformkortól a századfordulóig ívelő, két munkáséletet, 70 évet felölelő aktív, szüntelenül megújuló közéleti tevékenységet követően hunyt el Baján 1904-ben. 29