Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Dobos Gyula: "Emelt fővel..." Élet- és pályakép Perczel Miklósról • 7

lár volt az első keresménye. Korábban adományokon kívül csak felesége, akit írásaiban mindig Minának említ, horgolásából jutottak némi pénzhez. Áprilisban a lelkész támogatásával német nyelvtanfolyamot szerveztek. A megélhetés így biztosabb alapokra került, hiszen a havi jövedelmük 60 dollár lett. Bármennyire is jól érezték magukat a vendéglátó lelkész házánál, nem akartak visszaélni a vendégszeretettel, másrészt a mindig jelenlévő hontalanság érzését is csökkenteni vélték azzal, hogy májusban „saját"lakásba költöztek. Az új szállást barátaik bebútorozták, fél évre előre kifizették lakbérüket, sőt még a kamrát is megtöltötték. Amikor Miklósék - a magyar szokásokat messze meghaladó, komoly értékű támogatást vissza akarták utasítani, Beecher lelkész neje felvilágosította, hogy jó barátok, jó szomszédok esetén a kezdők támogatása természetes, megrótta őket büszkeségükért. A figyelmességnek számos jelét tapasztalhatták később is: az órás nem fogadott el pénzt a javításért, a fürdőbe ingyen belépőt kaptak stb.

59 Az összegyűlt kis tőkéből Perczel Miklós gazdálkodni akart. Hosszas utazgatások, ismerősök javaslatai alapján úgy vélték, hogy Davenport környéke alkalmas lesz végleges letelepedésükre. A feltöretlen prérin holdanként 86 centért lehetett vásárolni földet. A befolyt összegek nem az illető állam, hanem a központi hatalom pénztárába kerültek. Látatlanban vásárolt 640 acret, Fejérváry hatszor annyit, ebből az ugar területből. Harminc mérföldre Davenporttól állt egy Új-Budának nevezett település, ahol Madarász László, báró Majtényi József és több magyar család élte a farmerek nehéz mindennapjait. Uj földjük megtekintésére igyekezve meglátogatták Új-Buda lakóit, akik nagy szeretettel fogadták őket. A helyi gondok, nehézségek nem erősítették bennük a farmerkodás vágyát, hiszen a környéken hiányzott a kiépített út, nehéz volt eladni a termékeket, cselédet fogadni nem lehetett, mert hiányzott a felesleges munkáskéz, de tőke sem volt a cseléd megfizetésére. Ezután a látatlanul megvásárolt prérit megtalálták, „igen szép, hullámzó, hellyel-közzel mogyoróbokrokkal benőtt" területről az első látásra kiderült, hogy a holdankénti 86 cent csak kezdet, mire ebből termelésre alkalmas terület lesz, már holdanként 20-25 dollárjába kerül a gazdának. A gyep „lehámozására", feltörésére szakosodott farmerek 12 ökörrel 8 ujjnyi mélységig szántanak. Mivel sok a mogyoróbokor, ezért 5 dollár a forgatás holdanként. Ezután téli pihentetés, a fagy szétszívja a hatalmas hantokat. Márciusban lehet fogasolni, búzát belevetni. A költségek akkor fokozódnak, ugyanis mindenki tart őrizetlen lábasjószágot, tehát a veteményt be kell keríteni. A távoli erdők miatt e kerítés készítése holdanként 12 dollárt is elvisz. Ha nem kerít a gazda, akkor nem kérhet kártérítést az állatok kártételéért. Ezután kezdődhet a,farmos lakház, istálló építése", mivel házat nem mindenki tud építeni, marad a mesteremberrel építkezés. A helyszínen tehát kiderült, hogy az „olcsó "igencsak jelentős pénzösszeget igényel. Rengeteg munkát és hasznot sem lehet előre látni. Későbbiekben arról nincs adatunk, hogy a területet hogyan műveltette. 22