Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Nagy Károlytól: Gróf Széchenyi István mint nyilvános személy (public caracter) - forrásközlés • 157

Erre azt lehet ellentvettni, hogy erős követelés lenne országos és nemzeti stratégiát, fortificatióf s'at, követelni olyan embertől, ki csak kapitányig vitte; ha Feldmarschal

9 lett volna, igen. Azért is mondják hogy ki subalternus

10 állásban csak a' commandó szóra mozgott, s a' Vezérséget nem tanulta, alig érezheti magát képessé a' Vezér szerepre és szerényen választja a közlegénykedést. Ilyféle enunciátiókkal

11 gyakran találkoztunk. De kérdezni lehet ám más felöl, mire törekedett az ember ha éltének egyik legbecsesbb részét valamely foglalkozásra szentelte, és irányt nem tűzött ki, és eredényt nem hozott elő? a katonai mesterség igen derék mesterség, - mert argumentumát

1 tüstént sikert hoznak elő; édes hazánknak pedig már gyakorta lett volna szüksége és lesz is mindenőben 'e mesterségre: nem de gyönyörű feladat lett volna ezen szép hazában nemzeti fegyveres erőt organizálni? Ó Kapitány Ur! A Méltóságos Gróf lovas katona volt, mely körülmény a' dolognak egészen más fordulatot ád. A' lovag t.i. egészen assimilálja magát lovával, mi másként nem is lehet, ha mint mondani szokás „egy öntésü" legyen. Magos paripán ülni, feszessen a' nyeregben s ugy lóhátról beszélni le az alatt gyalogoló atyafihoz mindenféle hangon borzasztó kényelmes dolog és szép. Egyénünk mélyebb stúdiuma tárgyául választotta tehát azt a' nemes állatot, s itt olypositivitásra találunk, millyent semmi nemű ideológ el nem disputálhat;^ Hogy a' ló s mi vele együtt jár, szinte ki indulási pont és alap lett a Grófrhetoricai építményénél és minden nemű előadásait, mint annyi koszorúba font virág, szinessen és illatossan átfutja, a dolgok természetéből magyarázható. Megfogható az is, hogy a' lovat nagyon meg lehet szeretni, méltán is, mert sokkal nemesebb állat mint az ember, és a' természet vagy is a' teremtés lépcsőjén emezen felül áll, minden valóságos hyppolog

14 nyilt szeme előtt. Ha Gróf Széchenyi István hazafiait korholja is, felebarát) ait itt ott lesújtja és legyalázza, sok embertársát lelke leg mélyebbjébőlfejedelmileg meg vett; e mellet nincs halandó e hazában, nincs a földkerekségén, de mégHandzsabéken sem ki képes lenne a GrófUr irataiból, nemzeti eljárásából, vagy életéből, vagy csak lényének nyilványitott jeleneteiből csak mák szemnyileg is kihozni, hogy ő valaha csak egyetlen egy rósz vagy megbántó vagy megsértő szóval, vagy kifejezéssel illette volna a' - lovakat? Egy szép hold világos estvén eszébe jut emberünknek hogy már Stabilis tiszt,

ls Major is lehetne. Mért nem tették őt Majorrá?annak a'Krisztus vagy tán egyikFörstel a'megmondhatója* (Förstel a neve a bécsi titkospolitia azon kitűnő tagjának, ki a magyar titkospolitiát organizálta az országban, melyről mondják, hogy jelesen működik. Van is nyoma. Elég hogy ezért egyénünk méltán megharagudott, összeszedte sátorfáját, és - haza ment. Született törvényhozó létemre mondja, majd egy kissé besózom az osztrák levest. Minden nyoma első lépteinek oda mutatott, hogy a'Nemzeti ügyet át karolta, vagy is prózai magyarsággal mondva, hogy patrióta akar lenni, noha a' gondolkozó és embert ismerő nem várhatott mit sem a par depit

16 liberalizmustol. 158