Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Szitkovics Sándor: A dunaföldvári malmok története • 121

ta 1838-ban. Ez a malom 1841-ben kezdett őrölni, napi teljesítménye 150 mázsa volt.

81 Tolna megyében az 1850-es évek elején létesült gőzmalom Kajmádpusztán, majd az iregi uradalomban. Utóbbiról feljegyezték, hogy 24 óra alatt 300 pozsonyi mérő gabonát tudott megőrölni.

82 Ez megközelítette a Pesti Hengermalom teljesítményét. A Reitter-féle malom teljesítményéről az első adatot a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 1892. évi jelentésében találjuk. A jelentés annyit közöl, hogy „a kazán tüzfelülete 17,46 m

2

, "a felsorolt 29 Tolna megyei malom közül a legkisebb.

83 Az 1893. évi statisztikai jelentés már valamivel többet mond: „Reitter Ferenc gőzmalma, Dunaföldvár, létszám 2 munkás, a gőzgép 20 LE. "

84 Az iparkamara területén az 1880-as években Tolna megye malomipara Baranya és Somogy megye mögött „hátul állt'?

5 Az ekkor megjelenő új találmányok - hengerszék, síkszita stb. - egyelőre csak a nagy exportmalmok korszerűsítését szolgálták, a vidék fejlődésben elmaradt.

86 Ugyancsak a nagy malmokat lendítette fel az ún. őrlési forgalom, vagyis a vámmentesen behozott olcsó külföldi - főleg román - búza felőrlése és az ebből készült liszt exportja. Az őrlési forgalmat a századvégen szüntették meg, a magyar nagybirtok védelmében.

87 Az őrlésforgalom megszüntetése a nagymalmok válságát okozta, ami ellen kartell létrehozásával próbáltak védekezni. A kartell kibérelt több nagymalmot és a bérletet azért fizette, hogy ezek a malmok ne őröljenek.

88 Tolna megyében a század végén 32 gőzmalom működött, ezek között azonban exportra alkalmas nagymalom nem volt. 1891-ben ugyan Dunaföldváron egy 600 000 Ft alaptőkével létesítendő gőzmalom érdekében indult „mozgalom"*

9 ez azonban akkor nem valósult meg. A megvalósulásra 27 év múltán 1918-ban került sor. A XIX. század utolsó évtizedeinek jelentős gazdasági fejlődése a századfordulóra túltermelési válságba torkollott, amint ezt a malomkartell létrehozása is mutatja. Dunaföldváron még a fejlődés, a közlekedési forradalom eredményeként jelenik meg a vasút: 1896. december 22-én nyílt meg az Adonyszabolcs-Paks vasútvonal.

90 A dunaföldvári képviselő-testület 1900. május 22-ei ülésének jegyzőkönyvében azonban ezt olvashatjuk: „... az ülés megállapítja, hogy a község lakossága a közterhek miatt olyan nehéz körülmények között él, hogy nap-nap mellett vándorol ki Amerikába."

91 Az országos adatok is mutatják, hogy a kivándorlás a XX. század első éveiben erősödik fel, az 1901-1905 évek átlagában már meghaladja az évi 110 000 főt.

92 A válságjelenségek a kismalmokat is érintik, valószínűleg a Reitter malmot is. A malomról ugyan nem találunk feljegyzéseket, de megjelenik a tulajdonos - mint kútfúrómester. A dunaföldvári képviselő-testület 1905. július 6-án határoz közkút létesítéséről az Erzsébet téren, ezt 1906-ban a vármegye törvényhatósága jóváhagyta. A kútra kiírt pályázatot Reitter Ferenc nyerte meg, - más pályázó nem is volt. A kút fúrása 1907 augusztusában befejeződött, majd egy év múlva a kevés vízhozam miatt elrendelt pótmunkát is elvégezték.

93 Reitter Ferenc a saját malomtelepén is fúrt egy artézi kutat, 133