Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Szitkovics Sándor: A dunaföldvári malmok története • 121

amelyre a vízjogi engedélyt 1915-ben megkapta.

94 Ez a kút a malomtelepen a mai napig megvan, bár vízhozama erősen csökkent. Jó ízű vízét a környék lakói is szívesen használták. A vízjogi engedély megadása az első világháború idejére esik. A háborús készülődésnek már 1912-ben nyomát találjuk. Ebben az évben rendelik el a kiőrlés mértékének növelését, ugyanakkor az addig gyártott 23 féle liszt helyett csak 2-3 fajta előállítását engedélyezik.

95 A háború utolsó évében, 1918-ban újsághirdetés tudatja, hogy a dunaföldvári gőzmalom döntő változás előtt áll. A február 28-án megjelent alapítási terv szerint: „... Dunaföldvári Polgári Gőzmalom Részvénytársaság cég alatt egy új gőzmalom felállítása van tervbe véve, melynek célja elsősorban helybeli és vidéki lakosság szükségletére gabonanemüket vámszedés, vagy őrletési díjfizetés mellett lisztnemükké őrletni." 2000 db 500 korona névértékű részvényt bocsátanak ki. Az alapítási tervezet aláírói között találjuk a községi jegyzőt, a takarékpénztári ügyvezetőt, két kisbirtokost, két kereskedőt, egy sütőmestert.

96 Az újság 1918. május 30-i számában rövid hír jelenti be a megalakulást, mely szerint „egymillió alaptőkével olyan malomvállalatot alapit, amely nemcsak Dunaföldvár és környékének őrlési igényeit fogja tudni kielégíteni, hanem őrleményeiből kereskedelmet is fog űzni. Amellett egyéb rokon iparvállalatokat is fog létesíteni, amelyek nemcsak a köznek fognak szolgálni, hanem a részvényeseknek is elég jó kamatozást helyeznek kilátásba. "A lap közli a vezetőség névsorát is. Elnökké Baumgartner Sándor budapesti műépítészt, vezérigazgatóvá Spitzer Á. József dunaföldvári kereskedőt, főkönyvelővé Fischer Jenő dunaföldvári takarékpénztári ügyvezetőt választották.

97 A részvénytársaság vezetőségében Reitter Ferenc nem szerepel. Telekkönyvi kivonatokból tudjuk, hogy 1918. május 30-án, közjegyzői adásvételi szerződés alapján, a Reitter Ferencnét illető részt, majd 1919. január 17-én a Reitter Ferencet illető részt a Dunaföldvári Polgári Gőzmalom Rt. részére bekebelezték.

98 Ugyanezen iratokból tudjuk, hogy 1925. január 10-én Reitter József pert indított a malom 1/4 része iránt. A per eredményéről nincs feljegyzés. A részvénytársaság nemcsak a Reitter-malmot vásárolta meg, hanem körülötte több telket is, hogy nagyszabású terveit megvalósíthassa. A régi malmot folyamatosan tovább üzemeltették, közben megkezdték az új malom építését. 1919-ben gondok jelentkeznek az építkezésben, anyag-, és pénzhiány miatt. Március 5-én kelt levelében a községi elöljáróság bizonyítja, hogy a Dunaföldvári Polgári Gőzmalom Részvénytársaság malomépülete csaknem készen áll, de ajtó és ablak hiányában be nem fejezhető. „Ezen gőzmalom a 13 000 lakosú község egyetlen igen nagy üzemű őrlő vállalata, fel nem építése a közélelmezés körül beláthatatlan zavart okoz"- indokolják - „waggonrakomány vasajtó és vasablak"kiutalása iránti kérésüket.

99 Egy másik levélben Spitzer Á. József kereskedő kéri, hogy a polgári gőzmalom elkészítéséhez 5000 db téglát kiadhasson.

100 Ugyancsak 1919 márciusában kelt az a levél, amelyben a községi elöljáróság igazolja, hogy a Dunaföldvári Polgári 134