Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Dobos Gyula: "Emelt fővel..." Élet- és pályakép Perczel Miklósról • 7

Perczel Miklós feltehetően jószándékúan, de mint később kiderült, nem szerencsésen, átengedte a parancsnokságot Forster Antal alezredesnek, aki korábban a császári hadseregben katonáskodott. Ő maga megelégedett a helyettességgel. A nemzetőröket nem sokra becsülő Forster ezredes hivatásos katonákat is próbára tevő menetkövetelményével, a kifáradt, alig felszerelt, harci tapasztalat nélküli csapatokkal, előkészítetlenül, kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett megkísérelt támadása csúfos kudarccal végződött. A bácskai Ókérnél a Tolna megyei nemzetőrök a szerbek első ágyúlövésére szétfutottak.

26 Ezután a szembajára hivatkozó Forster Antal - megelégelve a hadi dicsőséget - maga is hazatért. Perczel Miklós alig néhány száz harcossal maradt a táborban. Perczel Miklóst nem törte le a kudarc, őt annál keményebb fából faragták, mintsem, hogy az első megpróbáltatást követően cserbenhagyja a benne bízókat. Miközben a vármegye előtt sikerült magát tisztázni, vétlenségét vagy talán nem vétkességét, jószándékát bizonyítani, ismét hozzákezdhetett az új tolnai önkéntes nemzetőrzászlóalj felállításához. Az eredmény - külső szemlélőnek - lehangoló lehetett, hiszen az 1000 fő többsége polgári öltönyben masírozott. Közülük kettőszáznak szuronyos, a többinek egy- és kétcsövű, eltérő kaliberű vadász-és csőszpuskát sikerült csak a kezébe adni. A szekszárdi megyeházánál rögtönzött „lőszergyárban "e sokféle fegyverbe töltényeket készíteni nem kevés gondot jelentett.

27 A csapatot szeptember elején - Jellasics várható betörése ellen - a Dráva felé indították. Mindössze Véméndig masíroztak, amikor egy újabb paranccsal Bátára irányították őket. Ezt követően hajóval Budára mentek. Perczel Miklós erélyes fellépésével a fegyvertárból 800 db szuronyos puskát szerzett. A felszerelése alapján immár ütőképesnek számító egységet Fehérvárra küldték. Itt találkoztak szeptember 18-án a nádorral, aki a főparancsnokság átvételének szándékával utazott le Budáról, de az egyetlen tolnai nemzetőrcsapaton kívül más egységet nem találván, inkább Bécsbe távozott és nem a Jellasics előtt visszavonuló honvédek elé sietett. Szeptember 28-án este Perczel Miklós csapattisztként részt vett a sukorói haditanácson, amelyet Móga János altábornagy hívott össze. Az országgyűlési követek véleményét támogatva jelentős szerepe volt abban, hogy Mórral együtt kikényszerítették a csata vállalását. A harcot energikusan szorgalmazó Perczel Miklósnak a főparancsnok gúnyosan vetette oda: „Mi lesz, ha csapatai az első ágyúlövésre, megfutnak?" Az ókéri fiaskót nehezen viselő Perczel Miklós hasonló éllel válaszolt: „Még mindig jobb, ha az első ágyúlövésre, mint ha anélkül. "Míg a tábornok az ókéri futásra utalt, Miklós szellemes riposztja a visszavonulgató, csatát halogató vezéri gyengeségre. A másnapi csatában a tolnai nemzetőröket a sereg jobb szárnyán, Milbeck ezredes két zászlóalja mögé állították. Az ellenség ágyúival hegynek felfelé lődözött. A golyók méterekkel a nemzetőrök feje felett röpködtek. Perczel Miklós észrevette, hogy nemzetőrei az elsuhanó golyóbisok előtt, „Jézus segíts!"- fohászkodással hajoltak meg. Erre ő levette sapkáját és a kö12