Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Durgonicsné Molnár Erzsébet: Az agrártermelés megindítása Tolna vármegyében 1945-ben • 103

két vállalás igen tiszteletre méltó volt, még akkor is, ha nem tudtak optimális feltételeket biztosítani. Nyárra nagyjából elültek a földosztás és a telepítés körüli izgalmak. Kiépültek, olajozottabban működtek a központi hivatalok, nagyobb figyelmet tudtak fordítani a termelőmunkára. Az ellenőrző utak során azonban számos hiányosságra, ellentétre, hibára került fény. Kiderült, hogy a tavaszszal életre hívott termelési bizottságok nem töltik be azt a szerepet, amelyet a mezőgazdasági munkák szakszerű és időszerű irányításánál be kellene tölteniük. Nem tartják kézben a termelés tényezőit, az emberi, állati, gépi erőt „ továbbá ...a termelési ésföldigénylő bizottságok nincsenek tisztában működési körükkel, úgy hogy állandó hatáskör-összeütközésekkel hátráltatják a mezőgazdasági termelés ügyét... "

41 Ezért is utasította a miniszteri biztos őket, hogy „... a szakszerű irányítás végett működjenek szorosan együtt a járási gazdasági felügyelőkkel. " így tehát létezett egy demokratikusan választott bizottság, amely kellő szakértelem, gyakorlat és rátermettség híján működésképtelennek vagy legalábbis kevésbé hatékonynak bizonyult. Az eredményes gazdálkodás érdekében a szakmai munka és a felelősség az állami szakigazgatás legalsó szintjére hárult, a járási gazdasági elöljárókra. Ezek a működésbeli zavarok valószínű, nemcsak Tolna vármegyére voltak jellemzőek, mert a földművelésügyi miniszter táviratilag utasította az alispánokat a termelési bizottságok megalakítására, illetve a meglévőket a nyári munkák jobb végzésére szólította fel. Az utasításra készültjelentésből tudjuk, hogy a nyár elejére megalakultak és dolgoztak a termelési bizottságok. Hogy nem elég hatékonyan? Minden bizonnyal ennek az is oka volt, hogy a bizottságokba nem kerültek megfelelő szakértelmű egyének, hiszen a ki- és betelepítés következtében az iskolázottabb, gazdálkodási tapasztalattal rendelkező német lakosság helyébe olyan telepesek kerültek, akik egészen más gazdálkodási módot, más mezőgazdasági kultúrát ismertek. Bár örömmel és kedvvel fogtak a kapott föld megműveléséhez, de munkakedvüket visszafogta az a bizonytalanság, amely még a nyári, sőt az őszi hónapokban is félelemmel töltötte el őket: vajon az övék marad-e az a föld, amelyet művelnek? Ezt a bizonytalanságot kívánta Gulyás Andor - a Tolna megyei Földbirtokrendező Tanács elnöke - körlevele eloszlatni, amelyben tudatta a földhöz juttatottakkal, hogy a kiosztott földek telekkönyvezése kellő számú műszaki szakértő hiánya miatt késik. A kapott földet mindenki köteles megművelni, a termés azt illeti, aki megművelte. A telekkönyvi munkák várhatóan szeptemberben kezdődnek.

42 A megfelelő munkaeszköz hiánya, a takarmányozási nehézségek, majd a vetőmaghiány a kezdeti időszakban szinte megoldhatatlan akadályt jelentett a telepeseknek. Bonyolította helyzetüket, hogy az őslakosok bizonyos félelemmel, ellenségeskedéssel, irigységgel vegyes érzelmekkel fogadták őket, és a legkisebb problémára is éles kritikával, támadással reagáltak. Talán az eddig felsorolt körülmények és feltételek is szemléltetik, milyen sokirányú elvárásnak kellett eleget tenni 1945 során a megye agrárlakosságának, miközben a mezőgazdasági termelés folyamatossága az ő erőfeszítésükön alapult. Mindazok a közellátással kapcsolatos kivetések és szál116