Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Durgonicsné Molnár Erzsébet: Az agrártermelés megindítása Tolna vármegyében 1945-ben • 103

ez Tolna község esetében is, ahol a Bátaszékről kitelepített 285 fő internált élt. A főispán utasította Bátaszék elöljáróságát, hogy mielőbb küldje meg Tolnának az élelmiszert.

35 A lengyeli őrizetes tábor volt a legnagyobb megyénkben. Egy május 18-i adat szerint 778, május 27-én 680 főt őriztek; 478 nőt és leánygyermeket, 202 férfit és fiúgyermeket. Az őrizeteseknek maguknak kellett gondoskodniuk az élelmezésükről, a hozzátartozók, vagy ismerőseik szállították be a fejadagot. Három konyhában főzhettek meleg ételt. A munkaképeseket a környékbeli gazdaságokba, illetve ipari üzemekbe vitték (kölcsönözték) munkára. Ilyenkor élelmezésükről és őrzésükről a munkaadó gondoskodott és naponta legalább egyszer főtt ételt volt köteles adni számukra.

36 Az élelmezés mellett még a kitelepítésre ítéltek szállítása is az adott járásra, községre hárult. Az alispán 1945. január 7-én reggel 8 órára, a szekszárdi fogház elé rendelt 120 kettős lófogatot 3-4 napi élelemmel felszerelve. Ezenfelül 500 pár lábbelit, 800 db télikabátot kellett magukkal hozniuk, hogy az utazás során meg ne fagyjanak az emberek.

37 A közellátási gondokat a betelepítések csak fokozták. A főispán körlevele szerint a sváb községek negyedét kellett a betelepülők rendelkezésére bocsátani. Élelmet, lakásfelszerelést és mezőgazdasági munkaeszközt a svábokéból kaptak. Közismert, hogy ez a módszer milyen áldatlan állapotokat idézett elő. Álljon itt egy - a körülményekhez képest emberséges megoldásra - példa Váralja községből. A községi jegyző a járás főjegyzőjéhez intézett levelében ez áll: „Tiszteletteljelentem, hogy a volksbundisták élelmiszerkészleteit beszállítani nem tudjuk, mert a községből még egy volksbundistát sem vittek el, még valamennyi itthon van, azoknak is enni kell, tehát nem vehetjük el tőlük az élelmiszert. A betelepített földhözjuttatottak együtt vannak a régi gazdákkal a házában és együtt is esznek. "

38 A völgységi járás főszolgabírójához fordult 1945 tavaszán a Bonyhádi Zsidó Népközösség vezetősége is, hogy a koncentrációs táborokból visszatért zsidóság számára ruhaneműt, ágyneműt és élelmet adjanak, mert teljesen kifosztva és lerongyolódva tértek haza.

39 Végül még egy adalék az amúgy is nehéz helyzetben lévő megye életéből. A fővárosi gyermekek vidéki nyaraltatását szervezte a minisztérium. Erre a felhívásra reagált a völgységi járás. 1160 gyermek nyaraltatását vállalta, bár jelezte, hogy a folyamatban lévő telepítések miatt kisebb-nagyobb zökkenők várhatók az elhelyezésükben, ezért kérték, hogy kevesebb gyermeket küldjenek a járásba. Jellemzőnek tartom, hogy a kormányzat ebben a nehéz helyzetben külön kiemelte, hogy csak olyan családoknál nyerhetnek elhelyezést a fővárosi gyermekek, akik biztosítani tudják a kereszténynemzeti, vallásos nevelést. Ezért előzetesen fel kellett terjeszteni a fogadó családok anyagi és családi körülményeit, valamint felekezeti hovatartozásukat.

40 A fővárosi gyermekek nyaraltatásával egy időben a kitelepítésre ítélt családok gyermekeiről is kívánt gondoskodni a járás. Mindenesetre mind115