Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Durgonicsné Molnár Erzsébet: Az agrártermelés megindítása Tolna vármegyében 1945-ben • 103

vábbtenyésztést és a mezőgazdasági termelés biztonságát is veszélyeztették. A húshiány pótlására más állattenyésztési ágat igyekeztek a közellátás szolgálatába állítani. A Gazdasági Felügyelőségeken keresztül kívánták a gazdákat a házinyúltenyésztésre rávenni. A szakmai, állattenyésztő egyesületeken kívül a helyi hatóságok és politikai szervezetek segítségét is igényelte a minisztérium. Az akció sikere érdekében kedvezményes tenyésznyúl kiosztását helyezték kilátásba. Megyénkben komolyabb ipari üzemnek csak a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Rt. nagymányoki bányája minősült. A rendelet értelmében az üzemek, bányák élelmiszerszükségletéről is az adott megyének kellett gondoskodni. A bányának június 14-én 1388 dolgozója volt, tehát a családtagokkal együtt mintegy három- és félezer személy szükségletét kellett biztosítani. Mintegy hat hónapi levelezésből kísérhetjük nyomon a bányaüzem ellátásának gondjait, a völgységi és központi járások községeiből is csak nagy nehézségek árán tudták beszerezni a fejadagokat. Csak zsírból a félévi szükséglet 27 330 kg volt.

32 A közellátási gondokat csak tetézte az a tény, hogy 1945 áprilisában a megye különböző helységeibe összesen 4000 magyar honvédet helyeztek, akiknek nemcsak az ellátásáról kellett helyben gondoskodni, hanem a laktanyák felszereléséről is.

33 Szekszárdra, Tolnára, Paksra és Tamásiba 1000-1000 főt helyeztek. Tolna németek által lakott vidék, ezért a fegyverszüneti szerződés értelmében megkezdődött a megyebeli Volksbundtagok internálótáborokba való összegyűjtése, majd kitelepítése. Nyilvánvaló, hogy ez a nagyarányú népmozgás - a főispán jelentése szerint mintegy 140000 főnyi szaporulattal számoltak - különleges feladatok elé állította a helyi közigazgatást. Ennyi ember napi élelemszükségletének biztosítása újabb helyi szabályozásokat igényelt. A kitelepített volksbundisták vagyonát, élelmiszertartalékát lefoglalták. Csakhogy erre igényt tartott a szovjet katonaság, a közellátás, ebből kellett kiadni a telepesek fejadagját és végül a svábság élelmezését is ebből kellett fedezni. De mint ahogy lenni szokott ilyen zavaros időkben, sokan egyéni szükségleteikre is hozzányúltak ezen lefoglalt javakhoz. Vagyis a mennyiségileg tetemes élelemkészlet kevésnek bizonyult. Az internáltak élelmezési gondjai miatt április 24-én körlevélben szabályozta a főispán az egyes érintett községek kötelezettségeit. Eszerint a volksbundisták élelmezése, annak a községnek a feladata, ahonnan elszállították őket, hiszen lefoglalt javaik is ott maradtak. A község elöljáróságának a fejadagnak megfelelő liszt, zsír, hüvelyes, hagyma, burgonya, 8 naponkénti odaszállításáról kellett gondoskodni. A szükséges mennyiséget a visszahagyott családtagoktól, rokonoktól vagy a német lakosságtól kellett összegyűjteni. Ezenkívül más élelmet nem kaphattak az internáltak, nem lehetett jobb az ellátásuk, mint a magyaroknak.

34 De az akkori szállítási viszonyok közepette ez nem ment könnyen, így a község kényszerült megelőlegezni az élelmet, ahol a tábor állt. így történt 114