Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Schweitzer József- Szilágyi Mihály: A Tolna megyei zsidók története 1868-1944 • 51

körük. A Tolnamegyei Újság 1944. szeptember 30. számában közzétett hirdetmény Bonyhád községben 67, Zombán 4 zsidó kereskedőt sorol fel, akik immár gettóba kerültek, majd Auschwitzba hurcolták, nem tudni hányan meg is haltak; „üzleteik kiárusítása most van napirenden." Ugyanebben a lapban tették közzé - az 1500/1944. sz. kormánybiztosi rendelet alapján - a szekszárdi zsidó üzletek jegyzékét, egyúttal közölték, hogy kinek ítélték oda azokat. A hosszú lista közlésétől e helyen eltekintünk, ugyanis Szekszárd város történeti monográfiájának II. kötetében tervezzük közreadni. Paks azon kevés Duna menti települések közé tartozik, amelynek kereskedői között már a török hódoltság első évtizedeiben is voltak zsidók. A török megszállók kiűzése után megjelentek a bécsi gabona- és dohánykereskedők a paksi dunai kikötőben, majd a Daróczi és Száraz földbirtokos családok a Dél-Németországból hozott földműves telepesek mellé a morvaországi Batthyány, Kaunitz, Lichtenstein, Pruszkau és Schwarzenberg grófok uradalmából és a Vas megyei Rohoncról idevetődő kereskedőket és kézműveseket védőszárnyaik alá vették. A legelső Tolna megyei zsidó község Pakson szerveződött. Az 1735-ből fennmaradt összeírásban első helyen Dávid Marcus rabbi neve olvasható, a sort Moyses Jacob tanító zárja.

48 A paksi zsidó község 1781-ben a város öt földesurától aláírt privilégiális levelet kapott. A 8 pontba foglalt okmányból kiderül, hogy az aláíró urak ősei ingyen bocsátottak telket a zsidóknak zsinagóga, fürdőház, kórház és temető céljára. A község bíróját és esküdtjeit szabadon választhatja meg. Zsidónak zsidó elleni perében a rabbi, a zsidóbíró és az esküdtszék alkotja az elsőfokú igazságszolgáltatási fórumot. Az ítélet végrehajtásáról akár kényszerítő eszközökkel is gondoskodhatnak. Egyebek között az idegen zsidók befogadása is a község hatáskörébe tartozik.

49 Magyarország 17 vármegyéjének 48 helységéből telepedtek meg zsidók Pakson. A határainkon túli cseh, morva, galíciai, lengyel és német zsidók adják a paksi zsidóság közel egyharmadát a 18. század utolsó negyedében. A legnagyobb létszámarányt 1890-ben érik el, amikor a város 11803 lakosából 1362 a zsidó. A Deutsch, Fischl, Goldstein, Freund, Krámer, Rosenbaum és Steiner családok gazdagsága, boltjaik bőséges árukínálata mellett eltörpül a szatócsok, a faluról falura szekerező vagy batyuzó vándorzsidók anyagi bázisa. A naponkénti piactartást engedélyező 1879. évi okirat nyomán sokan leverik sátrukat és bódéjukat a belvárosban, forgalmas utcasarkokon és a Duna-parti kikötők közelében.

50 Viszonylag széles réteget alkotnak a közepes tőkeerejű gabona-, bor- és nyersbőlfelvásárlók, akik viszonteladóként is megjelennek. Összesen 33 nagykereskedést tartanak számon 1941-ben. A szatócsok utódai: a fűszer- és vegyeskereskedői engedéllyel bírók száma: 26. Élelmiszert árusítanak 12-en, rövidárukkal, divatcikkekkel kereskednek 17-en (többnyire a piactéren és vásárokban). Összesen 38 árucsoport található a paksi, összesen 157 magán, egy HANGYA és 33 nagykereskedésben. A tulajdonosok és alkalmazottak száma 1259 főre rúg 1941-ben. Csak becsült adatunk van a zsidóság részarányára: kb. fele-fele zsidó, ül. keresztény kereskedő.

51 Dunaföldvár monográfusa 267 iparost, 57 molnárt és 77 kereskedőt mutat ki az 1875. évben, utóbbiak nagyobbrészt zsidók, míg a molnárok szinte teljes egészében, a többi iparos nagyobbrészt keresztény. A vagyonosokat, köztük a zsidókat, beválasztják a község képviselő-testületébe és vármegye törvényhatósági bizottságába. Berger, Bischitz, Guttmann, Honig, Krausz, Lőwy, Markstein, Staubért, Weisz, Wimmer a 19. század második felében, fiaik 1944-ig nemcsak a kiterjedt vonzáskörzettel bíró Földváron, de azon túl is számon tartott kereskedők. Azok közé tartoznak, akiknél sok tehetséges keresztény fiatalember leshette el a kereskedelem ábé64