Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

A növekvő lakosságszám illusztrálására álljon itt néhány konkrét számadat. 1881ben Ódombóváron 326 házban 2731 lakost jegyeztek fel. Ekkor Ujdombóváron 141 házban 3158 lakos élt. Ez utóbbiak zöme pusztán lakott, hiszen a gazdasági cselédség lakásviszonyai között képzelhető csak el ennyire kevés házban ennyire sok ember. A századfordulón a helyzet már némileg változott. 1900-ban ugyan Ódombóváron még 515 házban 4392 fő lakott, s Ujdombóváron ugyanakkor 165 házban 4493 fő, vagyis még mindig népesebb volt ez a mezőgazdasági jellegű település Ódombóvámál. 1910-ben azonban Ódombóvár, melyet akkor már csak Dombóvárnak emlegetnek, 807 házban 6785 főre nőtt a lakosság száma. Ugyanakkor Ujdombóváron 257 házban 4826 fő lakott. Ez a település a századfordulón tehát külön-külön közepes népességűnek számít. Foglalkozási szerkezete mutat rá a kettő közti lényeges eltérésre. Ódombóváron a mezőgazdasággal és őstermeléssel foglalkozó lakosság számaránya 1900-ban 24,1910-ben 16%. Az iparral foglalkozók aránya 22-25, a kereskedelemmel foglalkozóké 10, s a közlekedésben alkalmazottaké 1900-ban a népesség 15%-a, 1910-ben pedig 29%-a. Ugyancsak ezt a városias szerkezetet mutatja a házicselédség és a napszámosréteg magasabb aránya is. Újdombóvár ugyanakkor teljesen hagyományos szerkezetű. A népesség 77%-a mezőgazdasággal foglalkozik, s mindössze 10-7% iparral. A kereskedelemmel foglalkozók aránya feltűnően alacsony, s a közlekedésben foglalkoztatottaké sem túl magas, bár valamivel magasabb az átlagosnál (4%). Ez a foglalkozási szerkezet már önmagában jól mutatja e két település egymástól teljesen eltérő arculatát. Az utolsó ilyen típusú település, amelyet tanulmányunkban meg kell vizsgálnunk, Bonyhád, amely az 1860-as években is már a völgységi járás központja volt. Német-magyar mezőváros, mely lakosainak száma már meghaladta a 6 ezret, s ebből 1712 volt izraelita. Ez az utóbbi adat élénk kereskedelem létére utal. Fényes Elek cseréppel fedett házakról, díszes épületekről tesz említést. Számos kézműves és kereskedő élt ebben a mezővárosban, ahol több vízimalom, szeszgyár és egy gőzmalom is dolgozott. Volt gyógyszertára, „koródája" (kórház) és postahivalata. Országos vásárai mellett hetente kétszer heti vásárt is tartottak. Ezek látogatottságát Fényes Elek kiemeli. Több puszta tartozott ekkor Bonyhádhoz, melyekből kettő is később önálló faluvá, majd Bonhyád részévé vált. A földesurai közbirtokosok voltak. Közülük a Perczel családot kell kiemelnünk. A posta helyben volt. Az 1877. évi helységnévtárban Bonyhád mezővárosként szerepel, amelyben ekkor 579 ház állott, és 5610 német és magyar lakos élt. Törvényszéke járásbírósága és adóhivatala Szekszárdon volt. Vasútállomása a közeli Hidason feküdt, amellyel közös volt. (Neve: Bonyhád-Hidas) Távíró és posta volt a területén. Az 1890-es években nagyközség. 6295-en laktak falai között, s ezek többsége német volt. A völgységi járás székhelyeként nemcsak a szolgabírói hivatal, hanem a járásbíróság és a kir. közjegyzőség is falai között működött. Ágostai evangélikus algimnáziuma, iparos tanonciskolája, takarékpénztára, többféle egylete, vasútállomása, posta- és távíróhivatala, továbbá posta-takarékpénztára volt. Ez a település is említésre került már tanulmányunk elején, hiszen népességének fejlődése nem volt töretlen. 1881-1900 közt csökkent népességének száma, bár a századforduló után ismét növekvő létszámról beszélhetünk. 1881-ben 633 házban 5970 fő élt. 1900-ban 760 házban 5740 lakost jegyeztek fel, vagyis, noha a házak száma növekedett, a lakosság lélekszáma csökkent. 1910ben viszont 864 házban 6452 lakost jegyeztek fel. A közepes népességű települések közé tartozik tehát. A századfordulón kereső népességének foglalkozási szerkezete 34