Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

főnyi legénység gondozott. A ménesbirtok 6330 hektár területű volt, úgy hogy igáslovat, szarvasmarhát, juhot és sertést is tenyésztettek ott. De volt ipartelep is: gőzmalom, téglaégető és egy gépműhely. Az 1890-es évek elején a Kisbér és Vidéke című lap már a 4. évfolyamba lépett. 1910-ben lakosainak száma 4048, tehát a kevésbé népes települések közé tartozott. 1900-ban a település foglalkozási szerkezete szerint a lakosság 43°/o-a mezőgazdasággal foglalkozott, de 10 év múlva ez az arány már 8%-kal csökkent, s mindössze a lakosság 35%-ának adott kenyeret a mezőgazdaság és az őstermelés. Mindez az ipar és a kereskedelem előnyére történt, mert az előbbiben a lakosok aránya 25-ről 33-ra nőtt, az utóbbiban pedig 5,6%-ról 6%-ra. A közlekedésben dolgozók aránya átlagos (1,8%). Ugyanez vonatkozik a többi foglalkozási kategóriára is, kivéve a véderőt, amelynek aránya 1900-ban 9,3% volt, 10 év múlva pedig 10% lett, vagyis a méntelep fejlesztése - ellentétben Nagyatádéval - felfelé ívelő tendenciát mutat. A másik Komárom megyei település: Tata - mint láttuk - közel sem mutat ilyen egyenes vonalú fejlődést, noha igen régi és nevezetes magyar városként tartja nyilván a földrajztudomány. Az 1860-as években Fényes Elek 3 részből állónak jelzi ezt a várost, noha a Tóvárossal való összevonására hivatalosan csak 1954-ben került sor. A lakosság az 1860-as évek közepén földművelésből, szőlőművelésből, kézműiparból és kereskedelemből élt. A határban gróf Eszterházy Miklós nagyuradalma feküdt. A mezővárosban posta volt. 1877-ben 3 puszta, 2 major és a Diósvölgy néven említett külterület tartozott Tatához, ami egyben az uradalom nagy befolyását is mutatja. Ekkor is mezővárosnakjelezték, ahol 720 házban 6028 lakos élt. Járási székhely, akárcsak a 60-as években. A járásbíróság és az adóhivatal helyben volt és a távírda szintén. Az 1890-es években nagyközségi státusban volt, változatlanul járási székhely. Míg 1881-ben 756 házban élt 6 és fél ezer lakos, 1890-ben 895 házban 6925 főt írtak össze, akiknek mintegy 10%-a izraelita és több mint egyharmada helvét (protestáns) vallású volt. A leírás megemlíti vasútállomását és azt a kegyesrendi kolostort, amelyben egy algimnázium működött. Tóvárossal ekkor már gyakorlatilag egybeépült, amely ugyancsak nagyközség volt, de közigazgatásilag nem tartoztak össze. A két község között volt egy rész, amelynek tulajdonosa gróf Eszterházy Miklós kastélyában gazdag levéltárat, képtárat és metszetgyűjteményt tartott. 1889-ben színház is épült itt. Érdekes és sajátos település, a városoknak a magasabb lélekszámú csoportjába tartozik, 1900-ban még 7220 főnyi lakosságszáma, 1910-re közel 700 fővel lett kevesebb. A foglalkozási szerkezete is kisebb „visszarendeződést" mutat. 1900-ban a kereső népesség 37%-a foglalkozott mezőgazdasággal, 1910-ben ez az arány már 39%. 1910-ben tűnik fel először lakosai között 4 bányász. Az iparral foglalkozók aránya 1900-ban 26,1910-ben 25%. A kereskedelemmel foglalkozók aránya viszont 5ről 6%-ra nőtt. A napszámos- és a házicseléd réteg viszonylag jelentékeny, bár ez is csökkent számában és arányában 1900 és 1910 között. (Az előbbi 7-ről 5-re, az utóbbi 12-ről 10%-ra). Ismét más típusú település Oroszlány. Ez is a tatai járáshoz tartozott 1865-ben, magyar-tót falunak jelzik, alig több mint másfél ezer lakossal. Határának nagy része a tatai uradalomhoz tartozott. Sovány, homokos terület, ahol 2 tó és kis szőlő is volt. A lakosság fuvarozásból, szén- és mészégetésből élt 1861-ben. 1877-ben faluként jelzi a helységnévtár, ahol 254 házban 1563 magyar és katolikus lakos élt. Népességszámának sajátos alakulásáról már beszéltünk. Az 1890-es években nagyközségi rangban találjuk. 1891-ben 1679 „tót"és magyar lakosa volt. Postahivatal és posta-takarék működött benne. Majkpuszta tarto25