Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

zott hozzá, amelyen régebben kartauzi kolostor állt, majd az épületet 1850-es években pokrócgyárnak használták, és a gesztesi gróf Eszterházy uradalomnak volt része. 1910-ben népességének összlétszáma alig haladta meg a másfél ezret, s az e típusú települések közül a legkisebb népességűek közé tartozik. Foglalkozási szerkezete ennek megfelelő. A mezőgazdaság és az őstermelés foglalkoztatja a századfordulón a nagyközség keresőinek 77, illetve 69%-át. A bányászok aránya nem éri el a keresők 1%-át sem. Iparral is mindössze a lakosság 12%-a foglalkozik 1910-ben. (10 évvel előbb csak 8%-a.) A kereskedelem, a közlekedés, a közszolgálat egyaránt roppant alacsony arányban képviselteti magát Oroszlány foglalkozási szerkezetében. A napszámosok aránya 1900-ban 8%, de tíz év múlva már csak ennek fele. A házicselédek aránya is igen alacsony. Itt kell szólnunk még Dorogról, amely ma Komárom megyéhez tartozik, de a XIX. század második felében Esztergom megye része volt. Erről a településről keveset tudunk. Fényes munkája nem foglalkozik vele, hiszen az csupán a dunántúli területet dolgozta fel. Esztergom megye nem tartozott oda. A helységnévtár szerint 1877-ben falu, amelyben 185 házban 1161 német és magyar lakott. Kishatárú település, törvényszékre Komárombajárásbíróságra és adóhivatalba Esztergomba jártak. Postahivatala és kőszénbányája volt. 1881-ben 185 házban 1168 lakos élt, 1900-ban 298 házban 1966 fő, s tíz évvel később 20-szal kevesebb házban 1949 lakost találunk. Népességalakulásának erről a furcsaságáról már beszéltünk. Az 1890-es években kisközségként szerepelt, ahol 1363 német és magyar lakott. Postahivatalán kívül a posta-takarékpénztárt is említik forrásaink. Az esztergomi főkáptalan tulajdonát képező Drasche-féle kőszénbánya és téglagyár társulat által bérelt 158 hektáros barnaszénbánya területéről tesznek még említést a források, amelyen akkor már kiépültek a szállítópályák, és ahol 150 munkás dolgozott. A szállítópályák hossza 2,4 km volt. A bányászok számára külön munkásházakat építettek, így ez már külön kolóniát alkotott. 1892-ben Dorogon 386 ezer mázsa barnaszén volt a bánya termelése. A társulat bányagondnoksága ebben a kisközségben volt, de hatásköre kiterjedt a tokodi, a szarkási és az annavölgyi telepekre is. A népesség száma a századfordulóig emelkedett, de a századforduló első évtizedében hanyatlott. A mai kisvárosok között Dorog az egyedüli, amelynek bányatelepülés-jellege már a századfordulón a keresők foglalkozási szerkezetében megmutatkozik. 1900ban a népesség 35, tíz év múltán pedig 31%-a volt bányász. Mezőgazdasággal a keresők 38, illetve 30°/o-a foglalkozott, iparral mindössze 7, illetve 8%-a. A kereskedők aránya alig fél %. A közlekedéssel foglalkozók száma és aránya -jelezve a bányatermék elszállításának fontosságát - magasabb az átlagosnál (5, illetve 9%). A többi foglalkozási kategória jó átlagosnak mondható arányokat mutat, csupán az egyéb kategóriában 1910-ben feljegyzett 13% tekinthető feltűnően magas aránynak. Lakosainak száma 1910-ben nem érte el a 2000 főt. Pest megyei kisvárosok Térképünk északkeleti felén a mai Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében egy települést találunk, Budaörsöt. Ez 1877-ben falu volt Pest megye pilisi járásában, amelyhez 1 puszta tartozott. Népes település volt már akkor: 475 házban 3449 német és magyar lakos élt. Postája volt. Ha a népességszám növekedését jelző adatainkra tekintünk, akkor ez azok közé a települések közé tartozik, ahol a lakosság száma folyamatosan és elég dinamikusan növekedett. 1870-1890 között 53%-os népességnövekedéssel kell számol26