Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

Népességének számát tekintve mindkét település 1881-1900 között mérsékelt népességnövekedést mutatott. (5, illetve 7°/o.) Annál meglepőbb azonban, hogy a század első évtizedében mindkét település népessége jelentékeny módon megnőtt. Mosonban 1881-ben 396 házban 4903 főt jegyeztek fel, 1910-ben pedig 473 házban 6258-an laktak. Óváron 1881-ben 278 házban 3427-en éltek, 1910-ben pedig 425 házban 5273-an laktak. Az előbbi helyen a népesség száma a század első évtizedében 21, Magyaróváron pedig 44%-kal nőtt. Az 3910-es években mindkét település a közepes népességűek csoportjába tartozott, és mindkettőben domináns szerep jutott az iparnak. (A kereső népesség 45, illetve 52°/o-a dolgozott az iparban.) A mezőgazdaság területén dolgozók aránya jelentéktelen (14, illetve 19%), s a kereskedelemben dolgozók aránya is csupán Mosonban lépte túl az átlagot (6%), Óváron csak 4%. Ez utóbbi településben viszont - megyei központ jellege miatt - igen magas (11%) a közszolgálatban állók aránya, továbbá a házicselédeké (12%). A napszámosok aránya 4-5% között mozgott. Komárom megyei kisvárosok Az akkor a Duna két partján elterülő Komárom megye helyzete egészen más volt mint Mosón megyéé. A megyeszékhely Komárom szabad királyi városnak kisebb hányada, a Duna jobb parti része volt csupán a mai kisváros elődje, s az akkori sommás adatai a mi szempontunkból értékelhetetlenek. Az 1870-1890 közti, a mai települést magába foglaló terület népességadatai népszaporulatot mutatnak, és ebből arra következtethetünk, hogy a város jobb parti elővárosának népességszáma is folyamatosan növekedett. Komáromon kívül Tata, Kisbéres Oroszlány képezi a mai kisváros típusok dualizmus kori elődjét. Ezek vizsgálatánál nehézséget okoz az, hogy az időben történő átalakulásuk jellege nagyon eltérő. Kisbér önmaga fejlődött, de Tata mai fejlődésében az 1938 óta Tóvárossal való egyesítése nyilván nagy szerepet játszott és sok belső változás előidézőjévé vált. Ismét más típust képvisel Oroszlány, amely még az 1860-as években ismeretlenségbe vesző kis falu volt. De haladjunk időrendben. Az 1860-as évek közepén Kisbér a gesztesi járásban Veszprém megye szélén feküdt, s lakosainak száma alig haladta meg a kétezret. Földesura gróf Batthyány Kázmér volt, s a provizórium idején a kincstár bírta. Hat puszta tartozott az uradalomhoz Komárom megyében és két falu, és egy puszta veszprém megyében. Ennek a nagy uradalomnak központját képezte Kisbér. Ekkor mezőváros volt, amelyben 312 ház állt, s amelyben több kézműves lakott. Volt egy gyógyszertára és egy postahivatala. Forgalmát növelte, hogy a Fehérvárról Győrbe és a Veszprémből Komáromba vivő országút, továbbá a Fehérvár-Újszőny vasútvonal mellett feküdt. Négy országos vásár, tartására volt joga. Uradalma nevezetes volt. 1854-ben még mezővárosként szerepelt a helységnévtárban, ahol 297 házban 2219 magyar lakos élt. A határa több volt 6 ezer katasztrális holdnál. Vasútállomását, távírdáját és postahivatalát emeli ki a helységnévtár. Lakosai törvényszékre Komáromba, jártak, járásbíróságuk Nagyigmándon volt, az adóhivatal pedig Tatán. 1881-ben 303 házban 2903 fő lakott. Ez a település tulajdonképpen a népességében gyarapodók közé tartozott, 1881-től a századfordulóig 32%-kal nőtt lakosainak száma. A századforduló utáni évtizedben ez az ütem mérséklődött (5%), de azért a népesség számban gyarapodott. Az 1890-es években nagyközség, ahol akkor közel 3400 főnyi lakos élt. A postán kívül posta-takarékpénztár is volt itt. A magy. kir. ménes ekkor már egyike volt az ország legnagyobb méntelepeinek. Kizárólag angol telivér és félvér tenyésztése folyt ekkor már a telepen. 1893-ban 646 ló volt ott, amelyet 5 tiszt vezetése alatt 250 24