Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

1881-ben 472 házban 4713 lakost számoltak össze, 1910-ben pedig 687 házban 7153 fő élt. Ez a település tehát 1910-ben a népesebb kategóriába tartozott. A keresők foglalkozási szerkezetében az ipar dominált (35%), kiugróan magas volt a kereskedelem és a közlekedés aránya is (mindkettőben a kereső népesség 7-7%-a dolgozott). A mezőgazdaság a keresők 17%-ának nyújtott megélhetést, de ezeknek nagyobb része is inkább az uradalomban foglalkoztatottakhoz tartozott. Viszonylag magas a véderő aránya (6%), amelynek okáról már tettünk említést. Ugyancsak magas a napszámos és a házicselédként foglalkoztatott réteg aránya (7 és 10%), ami a lakosság jelentős rétegének szegénységét és kiszolgáltatottságát mutatja. A közszolgálatban dolgozók aránya a település népességszámának megfelelő (4, 6%). Vas megye nyugati határán fekvő település Szentgotthárd, amelyben az 1870es években még csak 130 ház állott, és 938 lakos élt. Az 1860-as évek derekán Fényes Elek élénk kereskedelméről emlékezik meg, a benne dolgozó iparosok sokaságát, postahivatalát, vendégfogadóját, gyógyszertárát és az ott lévő ciszterci apátságát említi meg. Határában a gróf Széchenyi-családnak volt nagy birtoka. Uradalmi központ volt, amely Szentgotthárdon kívül 29 települést foglalt magába. Fényes német mezővárosként említi. 1881-ben 158 házban 1442 lakos élt, ami az 1860-as évekhez képest jelentős népességnövekedést mutat. 1881 és 1900 közt a lakosság száma 43%kal nőtt, s a századforduló első évtizedében 22%-kal növelte népességét. Az 1890-es években nagyközség és járási székhely. Ekkor már lakossága megközelítette a másfél ezret, magyarok és németek lakták. A szolgabírói hivatalon kívül járásbíróság, körjegyzőség és m. kir. erdőgondnokság volt a településen. Iskolái közül állami gimnáziumát és alsófokú ipariskoláját említik a források. A hitelintézeteket két takarékpénztár és egy önsegélyző szövetkezet képviselte. Dohánygyára volt és élénk fakereskedelme. Ez a település - népességszámát tekintve - az egyenletesen fejlődő települések közé tartozott, de mindig alacsony volt a népességszáma. 1910-ben alig 2 és fél ezret meghaladó lakosságszámával e típus kis lélekszámú települései közé tartozott. Ennek ellenére a lakosság foglalkozási szerkezete erősen városias, az ipar uralja. (A keresők 50%-a iparban dolgozott.) Élénk kereskedelmét jelzi, hogy a keresők 9%-a ebbe a kategóriába tartozott. A közlekedésben dolgozók aránya átlagos, nagyon magas viszont a közszolgálatot és a szabad foglalkozást űzők, továbbá a házicselédek aránya (10 és 14%). A mezőgazdasággal foglalkozók aránya nem érte el a 6%-ot. Vas megye másik két mai kisvárosa: Sárvár és főként Celldömölk ismét más karakterű. Sárvár az 1860-as évek közepén mezőváros volt a Gyöngyös mellett, közel a Rábához. Fényes Elek várkastélyáról tesz említést. Estei Ferenc főherceg uradalmának feje volt ez a település. A Szombathelyről Pápára vezető főútvonal egyik postaállomása működött itt az 1860-as évek közepén. Fényes Elek fontosnak tartja kiemelni, hogy sok mesterember dolgozott itt. Már ekkor a 2 ezer lakosnál többet számláló települések közé tartozott és járási székhely volt. 1877-ben 277 házában 2086 magyar és német lakosa volt, vasút, távírda és posta volt területén. Az 1890-es években lakosainak száma megközelítette a 2500-at, s • népessége folyamatosan nőtt. Magyarok lakta nagyközség volt, amelyben a szolgabírói hivatalon kívül járásbíróság, közjegyzőség és adóhivatal működött. A sárvári uradalom ekkor Lajos bajor herceg tulajdonában volt, és igen korszerű nagybirtoknak számított. Lótenyésztése és tehenészete jó hírnévnek örvendett, és volt még egy sajtgyára is. Nyilvánvalóan ehhez az uradalomhoz kapcsolódott az élénk gabonapiac. Az 1890-es években cukorgyár létesült itt, s működött egy ecetgyár is. A hitelintézetet két takarékpénztár és egy posta-takarékpénztár képviselte. 20