Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

Több iskola is működött Sárváron. Egy apácarend leánynevelő intézetet és fiúiskolát tartott fenn, de volt alsófokú ipariskolája, kereskedelmi tanfolyama és egy m. kir. tejgazdasági szakiskolája. Népessége folyamatosan emelkedett, s ez a növekedés 1900 és 1910 között elérte a 123%-ot. 1910-ben 673 házban 7062 lakost jegyeztek fel, s ezzel a népesebb települések között tarthatjuk számon. A foglalkozási szerkezetében az iparral foglalkozók száma és aránya kimagasló (55%). Ugyancsak kiugró a kereskedelemmel foglalkozók aránya (7%), de a közlekedés már csak átlagos arányban foglalkoztatja a lakosságot. A mezőgazdasággal foglalkozók aránya nagyon alacsony (12%). A közszolgálat és a napszámosréteg a kereső népességnek egyképpen 4,8-4,8%-át alkotja, míg a házicselédek aránya e kategória átlagának tekinthető (8%). Vas megye utolsó, ilyen típusú települése Celldömölk a vasút révén vált jelentős és fontos településsé. Az 1860-as, 1870-es években ez még három kis település volt: Kis Cell, Pór Dömölk és Nemes Dömölk. Fényes Elek „Kiss-Czellt" magyar mezővárosnak említi a „Ságh "-hegy alján, ahol a dömölki apátsághoz tartozó bencés kolostor volt, s amely ekkor már egybeolvadt Pór-Dömölk határával. A posta helyben volt. Az a Nemes Dömölk pedig, amely hivatalosan 1903-ban lett - a Kiss-Czellel történt összevonással. - Celldömölk egyenrangú tagja, akkor még a kemenesaljai járás egyik magyar faluja volt, ágostai anyaeklézsiával. Kiscellt is és ezt a falut is egyképpen lakták katolikusok, evangélikusok és zsidók. Mindkét település lakosainak száma 600-700 fő körül volt. Celldömölk - népességszámát tekintve - a legdinamikusabban fejlődők közé tartozott, és ezt nyilvánvalóan a kialakuló vasúti csomópontjellegének köszönhette. Kiscell nevezetes búcsújáróhely volt. 1891-ben nagyközségként szerepel, 1555 magyar lakossal. Ekkor már járási székhely, ahol járásbíróság is volt. A Győr-Graz és a Veszprém-Kiscell vasútvonal csomópontja, ahol posta-takarékpénztár, posta és távíróhivatal és két további takarékpénztár működött: az egyik a kemenesaljai, a másik a kiscelli takarékpénztár volt. Jelentékeny iparára utal az ipartestület és az alsófokú ipariskola léte. Ritkaságnak számít ebben a korban, hogy e településen egy lakóházépítő részvénytársaság is működött. Jelentékeny gabonapiac és élénk marhapiac jellemezte. Változatlanul búcsújáróhely volt, amelynek közelében, a Sághegyen igen jó bor termett. 1910-ben Nemes Dömölkkeí összevontan a kisváros típusok alacsonyabb népességű válfajához tartozott (4616 lakos). Társadalmi szerkezetében a közlekedés dolgozói feltűnően magas arányban képviseltetik magukat (23%), ami egyben e település fejlesztő erejét is kitűnően mutatja. Jelentős volt az iparral foglalkozók aránya is (26%), és az átlagosnál magasabb arányú a kereskedelem (7%). A mezőgazdaságban dolgozók aránya alacsony (11%), de viszonylag magas (7%) a közszolgálat és a szabad foglalkozású kategória, továbbá a napszámosréteg (5%) aránya. Kimagaslóan nagy a házicselédek aránya (13%), ami egy jelentékeny gazdag réteg jelenlétét sejteti, de vélhetően szerepe van ebben a búcsújáróhely révén kimagasló idegenforgalomnak is. Sopron megyei kisvárosok Vas megye több települése után feltűnő, hogy Sopron megyében a mai kisvárosoknak csak két elődje található az ország mai területén. Csorna és Kapuvár mezőváros volt az 1860-as évek derekán. Csorna „derék magyar mezőváros kies róna vidéken " - írja Fényes Elek az 1860as években - „amelyet szálas erdők szakítanak félbe. "Akkor 4130 katolikus és 54 héber lakosa volt. 1848 előtt a városnak két földesura volt, majd a jobbágyfelszabadítás után is megmaradt a határban nagybirtokuk. Herceg Eszterházynak a határ két21