Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

A javulási tendenciát megállította a II. világháború eseménysorozata. A hadszíntérré vált országban a kórházi ágyak, a szakorvosok, a gondozók száma mellett a felszerelés mennyisége is csökkent. A háborús körülmények miatt a szervezet ellenállási képességek csökkenése is kedvezett a gümőkór terjedésének. A növekvő betegszám - mégha nem is érte el az első világháború alatti méreteket - a betegség leküzdésére hivatott szervezetek gyors újjászervezését, működőképessé tételét igényelte az egészségügyi kormányzattól. Csak így lehetett az európai utolsó helyek egyikéről az élvonalba kerülni. A második világháborútól napjainkig Nem sokkal a harcok megszűnése után a megye tüdőbeteg-gondozó intézeteiben megindult a munka." A simontornyai járás főszolgabírája már 1945. április 27-én jelentette a vármegye alispánjának: „a járási tüdőbeteg-gondozó intézet ismét megkezdte működését, röntgenátvilágítás hetente egyszer, csütörtökön du. 2-4-ig, később, ha a körülmények engedik, háromszori tanácsadás lesz." A vármegyei tiszti főorvos 1945. augusztus 21-én jelezte az alispánnak, hogy van még egy szervezett tüdőbeteg-gondozó intézet a vármegyében Tamásiban, de orvos hiányában működése átmenetileg szünetel.

100 Ugyancsak ő - november 24-én - levelében azt kérte az alispántól, hogy - mivel a szekszárdi egészségházat a rendőrség vette igénybe - hasson oda, hogy „...az egészségházban tarthassa meg tanácsadását az általános egészségvédelmi szolgálat (anya- és csecsemővédelem), a tüdőbeteg-gondozó és a nemibeteg-gondozó intézet...''Ez ügyben még a Népjóléti Minisztérium is írt az alispánnak, hogy biztosítsa az egészségház rendeltetésszerű használatát.

101 A pénzügyi nehézségeket mutatta, hogy a tamási gondozó vezető főorvosa 1946. március 18-án levélben fordult a vármegyei tiszti főorvoshoz, jelezve, hogy a kiutalt államsegély még a bélyegköltségekre sem elég.

102 Az alispán helyett a vármegye főjegyzője aláírásával 1946. november 24-én az Országos Közegészségügyi Intézetnek a következő tartalmú jelentés ment: a vármegyében 13 egészségvédelmi kör, 3 tüdőbeteg-gondozó intézet (szekszárdi, simontornyai és tamási) és a szekszárdi nemibeteg-gondozó intézet működik, azonban az irattár háborús károsodása folytán a nevezett egészségügyi intézmények szervezésére vonatkozó okiratok nem állanak rendelkezésre, ezekről másolatot kérnek,

103 de az OKI szintén háborús károkra hivatkozva a másolatokat nem tudta megküldeni. A tamási tüdőbeteg-gondozó intézet vezető főorvosa a vármegyei tiszti főorvoshoz küldött levelében, 1947. március 13-án, közölte, hogy a tamási intézet 1944 márciusában kezdte meg működését, egy hónap múlva azonban a vezető főorvos katonai szolgálatra történt behívása miatt megszűnt. Az indulással kapcsolatos iratok elpusztultak. A népjóléti miniszter utasítása az újszülöttek BCG-oltásának fontosságát hangsúlyozta.

104 „A hatósági orvosok az OKI-tól kapott oltóanyaggal minden 6 hetes újszülöttet oltsanak be. "A tüdőbeteg-gondozó intézetek vezető orvosainak előírta, „hogy a BCG-oltások befejezése után a tuberkulin pozitívak szűrővizsgálatát kezdják el, hogy azok egy éven belül befejeződjenek. Egyelőre az iskolás és óvodás korú tuberkulin pozitívak szűrésére kerüljön sor. A falvakból a szűrendő csoportokat a községek szállítsák a tüdőbeteg-gondozó intézetekbe, a fuvarról a jegyzők gondoskodjanak." „A vármegyei tiszti főorvos az alispánnak arról számolt be,

105 hogy a vármegye orvosai az ismételt oltásokkal200 000-nél több védőoltást végeztek. Az oltásokkal kapcsolatbanfelmerült személyi kiadások 4600,93ft-ot tettek ki." 1948-ban Tolna megyé180