Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

sebb szervezeti egysége az egészségvédelmi kör. A hivatalos iratain zöld színű keresztes bélyegző szerepeljen. Az egészségvédelmi szolgálat intézményei: egészségvédelmi tanácsadók, az anya- és csecsemővédő intézetek, a tüdőbeteg-gondozó intézetek, és a nemibeteggondozó intézetek. Az egészségvédelmi kör területe községekben lehetőleg essék egybe a közegészségügyi kör területével. Bár a rendelet 1940-ben jelent meg, a szekszárdi „Zöld kereszt egészségvédelmi szolgálat" már 1936 májusa óta működött. A simontornyai egészégház mellett létesült, s a vármegye kezelésében lévő járási tüdőbeteg-gondozó intézet 1942-ben kapott röntgenkészüléket, mely akkor 9360 pengőbe került. A tamási gondozót 1943-ban szervezték meg.

92 Zolnai Sándor már 1941-ben - a tbc-törvény előírásait egyébként helyeselve elemezte azokat a körülményeket, melyek megnehezítették a gondozóintézetek munkáját, s a törvény végrehajtását.

93 Idesorolta a kevés tbc-s ágyai (hiába szűrik ki a gondozók a betegeket, nem sikerül őket gyorsan kiemelni a környezetükből), a szegénységi bizonyítvány 140 pengős értékhatára alacsony (emiatt sok szegénysorsú beteg nem részesül kórházi kezelésben), a romló táplálkozási viszonyokra vezethető vissza a súlyosabb gyermekkori tüdőfolyamatok szaporodása (a természetbeli segélyek megfelelő szétosztása!), javítani kell a háztartási alkalmazottak igen mostoha táppénzes helyzetét (ők is legyenek jogosultak a gondozásra), minden gondozóban legyen rtg-készülék és laboratórium, a gondozónők a gondozottakat a munkahelyükön is felkereshessék (délelőtt a gondozott betegek nincsenek a lakásukon), a gondozók személyzetének nagyon alacsony a díjazása, kevés a szabadságuk, munkakörülményeik nehezek, különösen ki vannak téve a fertőzés veszélyének. Az utóbbi szempontok annál is fontosabbak, mert a tbc-törvény is kimondta, hogy a gümőkór elleni védekezés legfontosabb szerve a tüdőbeteg-gondozó intézet. Amennyire a romló gazdasági helyzet lehetővé tette, a hálózat fejlesztése azért lassan folytatódott. 1938 után még az is nehezítette ezt, hogy évenként újabb területek kerültek vissza az anyaországhoz, s azok egészségügyi helyzetének javítása is terhelte az államkincstárt. 1942 első felében már 159 tüdőbeteg-gondozó intézet működött az országban, 20 pedig megnyitás előtt állt.

94 A159 intézetből 86 élén tüdőszakorvos, 24-ben belgyógyász és 49-ben egyéb képzettségű orvos dolgozott. A kórházi ágyak tervezett fejlesztését elháríthatatlan körülmények gátolták. Viszont megnyílt a terhes anyák részére szervezett 54 ágyas szentesi tüdőosztály, ami abban az időben fontos eseménynek számított: több tolna vármegyei tébécés kismama is ott szülte meg gyermekét, kedvező viszonyok között. A gümőkóros ágyak a szükségletnek mintey 1/3át fedezték ekkor. Szarvas András már 1942-ben szükségesnek tartotta és sürgette a földműves nép csoportos szűrővizsgálatát,

95 mert közöttük több a gümőkóros, mint a városi, más foglalkozású lakosság között, másrészt élelmiszerek előállításával foglalkoznak. Á magyar földműves lakosság 80%-a a gümőkóros megbetegedésével legtöbbször akkor keresi föl csak az orvost, amikor már érdemlegesen semmit sem lehet tenni, s családját is megfertőzte. Kiemeli az ernyőfényképek hasznosságát a szűrővizsgálatokban. Baitz Géza is ezt hangsúlyozta, mint a teljes népesség szűrésének egyetlen módját.

96 Az ernyőképszűrés bevezetése mellett a másik nagyjelentőségű védekezés a BCG-oltás alkalmazása és elterjedése volt, melyben Tolna vármegye úttörő szerepet játszott a harmincas évek közepén.

97 A „Tuberkulózis elleni küzdelem" c. szaklap szerkesztőségi közleménye már 1942-ben a jobb munka elősegítése érdekében felvetette a vármegyei tüdőbeteggondozó intézet és - ahol van, a tüdőosztály közös vezetését.

98 179