Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

így valósult meg a régi óhaj. Rövidesen a nagyobb településeken: Bátaszék, Bonyhád, Hőgyész, Gyönk, Paks, Simontornya, Tamási, kisebb tanácsadók létesültek, melyek a szekszárdi gondozóhoz tartoztak.

76 Heti 1-2 rendelésről volt szó, s az elképzelés szerint ezek az intézmények oly mértékben alakulnának át zöldkeresztes szolgálattá, ahogyan az Országos Közegészségügyi Intézet megfelelő számú védőnőt tudna biztosítani. A szekszárdi zöldkeresztes védőnő az említett helyeken egyelőre az iskolás gyerekeket tuberkulinozná. A rendelést az ottani tisztiorvos, illetve községi orvos tartaná, a kétes eseteket a szekszárdi központi intézetbe irányítanák. Arról nem találtam adatokat, hogy e rendeléseket felszerelték-e rtg-készülékkel. Némelyikükből évek múlva alakultak ki a ma is működő tüdőbeteggondozó intézetek. Mit jelentett a zöldkeresztes mozgalom? 1927-ben Gödöllőn szervezték meg az első egészségügyi mintajárást.

77 Létesítményeit a Zöld Kereszt jelzéssel látták el. A mintajárásban a csecsemő-, az iskolásgondozással és az antituberkulotikus védelem szervezésével kezdődött a munka. Egy egészségvédelmi (Zöld Kereszt) körzet 6-8 ezer embert foglalt magába. Később az anyavédelmi szolgálat is beolvadt e rendszerbe, ezután országszerte elterjedt a Zöld Kereszt egészségvédelmi szolgálat, jól képzett zöld keresztes védőnőkkel. Tevékenységük oly hasznos és közkedvelt volt, hogy az idősebbek még ma is „Zöld Kereszt"-nek nevezik a tüdőbeteggondozó intézetet. Ez elődeink munkája megbecsülésének szép megnyilvánulása. A Tolnamegyei Újság 1935. augusztus 14-i száma közölte, hogy a Simontornyai Egészségvédelmi Intézet, mely már az előző évtől kezdve működött, a folyó évben teendőit kibővítette a tüdőbeteggondozással is. Hatásköre 6700 lakosra terjedt ki, vezetője nem volt tüdőszakorvos. Ettől kezdve már két tüdőgondozója volt a vármegyének. 1937-ben a szekszárdi gondozó belügyminiszteri utasításra vármegyei központi tüdőbeteggondozó intézetté alakult, s a börtön mögötti, eredetileg szegényháznak készült épületbe költözött, később is ott működött.

78 1936-ban a magyar tüdőgyógyász orvosok Szekszárdon tartották vándorgyűlésüket, mellyel több ízben is részletesen foglalkozott a helyi sajtó, kiemelve, hogy az újságíróknak is be kell kapcsolódniok a tüdőbaj elleni küzdelembe.

79 Bár a gümőkór halálozása csökkenő jelleget mutatott, ez még nagyon elmaradt Európa más országai mögött. Az egyik újságbeszámoló megemlíti, hogy a Calmette-féle védőoltásokat - a kezdeti akadozás után - már széles körben alkalmazzák, a lakosság már nem idegenkedik tőle, sőt helyenként kérik is a csecsemők oltását. 1936-ban az ország 78 tüdőbeteggondozó intézete közül csak 49-ben volt rtgkészülék, 17 gondozó a helységben lévő kórház rtg-készülékét vette igénybe, 2 intézet magánorvosi készüléket használt, 10 gondozónak pedig nem is volt röntgenkészüléke! A két Tolna vármegyei gondozó közül csak Szekszárdon volt rtg-készülék, Simontornyán még 1939-ben sem.

80 Ugyancsak ez évben a gümőkór halálozása hazánkban 16%o -es volt, az USA-ban 5,5, Hollandiában 5,0, Dániában pedig 4,6%o -es. Ha az 1901-10 közötti 38%o -es halálozáshoz viszonyítjuk, lényeges csökkenést tapasztalhatunk, de még így is évente 12-13 000 ember halt meg országunkban gümőkórban! A bejelentési kötelezettség hiánya miatt megbetegedési statisztikával ekkor még nem rendelkeztünk. Johan megállapítása szerint a tbc-s beteg hosszabb ideig él már, de hosszabb ideig fertőz is, így valószínű, hogy a megbetegedettek aránya nem csökkent párhuzamosan a meghaltakéval.

81 Míg régebben a városok tbchalálozási aránya magasabb volt a falvakénál, ekkortájt a görbék már kereszteződtek (más államokban is), s mindkét görbe csökkenő jellegűvé vált. 176