Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

A Népegészségügy 1936. évfolyamában részletes elemzést olvashatunk Magyarország népesedési viszonyairól az 1920-32 közötti időszakban.

82

1932-ben a természetes szaporodás arányszámának romlása legnagyobb volt Tolna és Bács-Bodrog vármegyében (44%), az országos átlag 22,7% volt. A csecsemőhalandóság viszont javult Tolna vármegyében. Országosan kedvezőbbé vált a tuberkulózis halandóság helyzete (a javulási átlag 32,2%), legjobb volt Soproné 54,2%-kal, elég alacsony volt viszont Tolna vármegyében (10-25%). Az egykés községek aránya legmagasabb Tolna vármegyében volt ekkor. A gümőkór halandósága pedig Tolna vármegyében l,8%o volt, míg az országos átlag l,94%o, mely Európában a 21. helyet jelentette csupán, csak Izlandot és Finnországot előztük meg. Tolna vármegyében az országos átlagot meghaladó gümőkóros halandóság volt 1932-ben Medinán (3,3%o) és Szekszárdon (4,7%o), itt azonban a kórház miatt magas volt az idegen halottak száma. Tolna vármegye néhány népmozgalmi adata (%o -ben): 1920-23 1924-27 1928-32 élveszületés: 29,6 23,8 22,3 halálozás: 21,2 17,5 17,6 szaporodás: 8,4 6,3 4,7 gümős halál: 2,4 2,1 1,8 A járások gümőkóros halálozási aránya 1932-ben (közöttük a legrosszabb helyzetű községeké, a lakosság %o -ében) a következőképpen alakult: Dombóvári járás: l,6%o (Döbrököz és Mucsi 2,2%o), Dunaföldvári járás: l,5%o (Németkér 2,7, Madocsa 2,4%o). Központi járás: l,8%o (Medina 3,3, Bogyiszló 2,7, Sióagárd és Tolna 2,4%o), Simontornyai járás: l,5%o (Miszla 3,3, Felsőnána 2,5, Diósberény 2,4%o), Tamási járás: l,6%o (Pari 3,6, Magyarkeszi, Regöly 2,8, Felsőnyék 2,7%o), Völgységi járás: l,5%o (Zomba 2,8, Belac 2,5%o), Szekszárd város: 4,7%o. 1937-ben indult meg a „Tuberkulózis elleni küzdelem "című folyóirat. Már az első évfolyamban megjelent Szüle Dénes beszámolója a BCG-oltás (vaccinálás) megszervezéséről Tolna vármegyében.

83 Az első időszakban 30-35%-os volt az újszülöttek oltási aránya, majd rövidesen 45-50%-ra emelkedett. Tomcsik is kiemelte, hogy a Szeged környéki próbálkozás után először Tolna vármegye kapcsolódott be az oltás munkájába. 1938-ban Budapesten 10, a vidéki városokban 36, a falukban 32 tüdőbeteggondozó intézet működött.

84 A vizsgálatra jelentkezettek 45,4%-a bizonyult gümőkórosnak. A vezető szakemberek óhaja az volt, hogy minden járási székhelyen legyen jól fészereit és szakorvos által vezetett gondozóintézet, mert akkor a falusi tüdő- és egyéb szervi gümőkóros betegek is idejekorán jutnának kórházba és részesülnének megfelelő utókezelésben. Kórházba azonban csak akkor megy a falusi beteg, ha teljesen vagyontalan, s így az országos betegápolási alap terhére veszik fel, vagy más szerv fizeti helyette az ápolási díjat.

85 Tolna vármegye két tüdőbeteggondozó intézetében 1939-ben a fontosabb betegforgalmi adatok (Simontornya, Szekszárd sorrendjében): új jelentkezettek: 28-460. Először vizsgáltak közül tbc-s lett: 1-20. Összes gümőkóros beteg: 95-2008. Összes nyílt (fertőző) tbc: 5-126. Összes gondozott: 95-1281. Kórházba utalás: 3-105. Az ellátott körzet lakossága: 5000-275 000.

86 12 177