Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

körzetben az egyetlen kórház, fejlődése érdekében szüksége volna egy sebészet, belgyógyászat, röntgen-laboratórium, tüdőbeteg és járvány betegek elhelyezésére alkalmas pavilonokra. "

67 A hely kijelölése (a régi kórházrésszel szemközti lankás terület), az építési terület, az engedély és az állami támogatás megszerzése után 1928 elején kezdődött meg az új pavilonrendszer (köztük a tüdőpavilon) építése, mely a következő év októberében befejeződött, s 1929 végén már az új épületekben kezelték a betegeket. Az ünnepélyes megnyitás azonban csak 1930. október 12-én történt, a kormányzó jelenlétében. A kórház ekkor kapta az új nevét is. A tüdőbetegek pavilonja 3 szintes volt, 153 ággyal. Az osztály 1929. október 20-án kezdte meg működését dr. Szüle Dénes egyet, magántanár főorvossá történt kinevezésével. Addig a belgyógyászati osztályra évente mintegy 50-90 tüdővészben szenvedő beteg került, általában már súlyos állapotban. Egy részük, mivel betegségüket már többnyire későn fedezték fel, meg is halt a kórházban. A tüdőosztály működésének indulásakor mondotta az új főorvos: „...az intézmény majdan a tuberkulózis elleni küzdelem erőssége lesz. Megmutatni közvetlen közelről, hogy a betegség ellen komoly harcot tud vívni az orvostudomány. m Ezzel a nappal új fejezete indult Tolna vármegyében a gümőkór elleni küzdelemnek, de még csaknem negyedszázadnak kellett elmúlnia, hogy már nemcsak megállítani lehessen e szörnyű pusztítást okozó kórt, hanem egyre inkább csökkenjen a betegek száma, s a nagy halálozás valóban jelentéktelenné zsugorodjék. E korszak még nagyon messze van, még ha években egy emberöltőt sem tesz ki - hiszen már napjaink kora -, mert közben az ország egy nagy katasztrófa felé haladt, ami az egészségügyet is súlyosan érintette. Átvészeltük a II. világháborút. De mi történt még 1945-ig? A húszas évek végén a vármegyében havonta 10-30 volt az újonnan felismert gümőkóros betegek száma. A vármegye alispánja az 1928. március 31-i tavaszi rendes közgyűlésen a beszámolási időszakból - 5 hónap - 98 új nyílt (fertőző) gümőkóros beteget és 59 gümőkór miatt történt halálozást említett.

69 A bejelentési kötelezettség laza volt. A népjóléti és munkaügyi miniszter 1926-ban körrendeletet adott ki, mely szerint a bejelentett megbetegedések száma meg sem közelítette az elhunytakét. A gondosabb bejelentésre és a betegek lakásának fertőtlenítésére hívta fel a törvényhatóságok figyelmét.

70 A vármegye alispánja 1928-ban elrendelte a vármegye középfokú és elemi iskoláiban a tuberkulózisban szenvedő vagy arra gyanús tanulók összeírását az iskola-szanatóriumi mozgalom megindítása érdekében.

71 A különböző betegségcsoportok közül a gümőkórra gyanúsakat kihagyva, mivel a jelentésből nem tűnik ki, milyen módszerrel történt a tüdő és egyéb szervek gümőkórjának megállapítása, csak az igazolt betegeket írtam össze. A következő adatokhoz jutottam: A középiskolába járó tanulók 3,4%-át, az elemi iskolai tanulók 2,9%-át minősítették az orvosok gümőkórosnak. A különböző iskolába járó gyermekek számát területenként összevonva nagyobb eltérések is mutatkoztak járásonként. Gümőkóros beteg volt Szekszárd r. t. v.-ban 4,4%, a központi járásban 3,6%, a dombóvári járásban 0,5%, a dunaföldvári járásban 3,5%, a simontornyai járásban 2,2%, a tamási járásban 6,2%, a völgységi járásban 2,2%-a a tanulóknak. Egy járáson belül is a községek között volt különbség a tanköteles korú gyermekek tuberkulotikus megbetegedési arányában. Hogy a számok mennyire voltak magasabbak vagy alacsonyabbak a többi megyénél, erre nem találtam kimutatást. így is azonban azt jelzik, még ha a diagnosztikai módszerek nem is voltak annyira fejlettek, mint napjainkban a betegség korai felismerésében, hogy Tolna vármegyében az iskolába járók között 174