Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Kaczián János: Adatok a koalíciós évek egyesületeinek történetéhez • 121

Kurdon (1924), Bátaszéken (1926), Tengelicen (1928) és Mözsön (1941) maradt fenn a koalíciós években is működni kívánó fíókegylet. Végleg 1949-ben törölték őket a nyilvántartásból.

84 Gazdasági hasznossága miatt, különösen a német ajkú községekben szívesen foglalkoztak a hidegvérű lovak tenyésztésével. A húszas években sorra alakultak ilyen egyletek, pl. Bonyhád (1924) és környékén, Kakasdon (1925), Izményben (1933), Mórágyon (1936) stb. A megye más részeiben is szerveztek hidegvérűló-tenyésztő egyesületeket, így pl. Szakcson (1925), Alsónánán (1926), Bedeg-Magyarkéren (1933), Felsőnánán (1936). Általában több község szervezett egy egyesületet, hogy tenyésztésre alkalmas mént tudjanak tartani. A kisebb befektetéssel haszonállattá nevelhető hidegvérű lovak iránt nőtt a kereslet, néhány egyesületet a háború után is fenn akartak tartani a gazdák. A német ajkú lakosság kitelepítése, majd az ilyen gazdasági vállalkozások egyleti formáinak megszüntetése folytán ezek, a szövetkezeti gazdálkodás első önkéntes megnyilvánulásai is elhaltak.

85 Még két gazdasági vállalkozásról kell említést tenni. Dombóváron fiókegylete működött a Magyar Vasutasok Gazdasági Egyesületének, Tolnán pedig a házinyúltenyésztők tömörültek egyesületbe. Ezek is 1949ben szüntették be tevékenységüket.

86 VI. Politikai szándékot kifejező egyesületek A reformkorba visszanyúló egyletalapítási gondolatok szorosan kötődtek az akkor legaktuálisabb történelmi, politikai kérdésekhez. Nemcsak hazai népszerűségük, de a Bécs részéről velük szemben megnyilvánuló gyanakvás is ennek köszönhető. A kiegyezés után a '48-as eszmékhez hű körök, társaságok már nem okoztak nagy gondot a monarchia rendőrségének. A szaporodó rendeletekkel körülhatárolt egyesületi mozgalom csak akkor számíthatott hivatalos elismerésre, ha már az alapszabályban politikamentes tevékenységet ígért. Ez valójában nem jelentette a politizálás teljes száműzését az egyesületek életéből, hiszen mindegyikük programja, de tagságuk összetétele is kínálta a hasonló gondolkodásúak rendszeres együttlétét, a véleménynyilvánítás lehetőségét. Kifejezetten az uralkodó ideológiához vagy a politikai törekvésekhez kapcsolódó egyesületek (a cserkész kivételével) a két világháború között jöttek létre és egyesületként is kezelt formáik a negyvenes évek végén szűntek meg. Amiért ezek 1945 utáni szervezeteivel is foglalkoznunk kell, azt az indokolja, hogy akkor, amikor politikai meggondolásból régi egyesületek szűntek meg, olyan új és szintén politikai célzattal alakult egyletek jöttek létre, amelyek már nem egyletként, hanem politikai tömegszervezetként maradtak fenn. A tárgyalt egyesületek közül ezek életében mutathatók ki leginkább a koalíciós évek ellentmondásai. A civil társadalom autonóm szervezeteinek helyét lassan elfoglaló, a mindennapi életre az élet minden területén politikai-ideológiai hatást gyakorolni kívánó tömörülések szerepe ütközött a hagyományokkal. Ezekről szólva természetesen nem feledkezhetünk meg arról, hogy egy részük - elsősorban az ifjúsági szervezetek - számos hasznos kulturális és sportvállalkozáson keresztül fejezte ki politikai hovatartozását. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) a keresztény és nemzeti alapon álló nőszervezetek összefogására alakult 1918-ban. Előadásaik, gyűléseik, ünnepélyeik gyakran soviniszta, irredenta hangvétele jótékony célú megmozdulásokra buzdító programokkal keveredett. Célkitűzéseit az alapító Tormay Cécile írónő (a szekszárdi Tormay Béla állatorvos leánya), az egylet országos elnöke gondolkodásmódja határozta meg.

87 141