Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Kaczián János: Adatok a koalíciós évek egyesületeinek történetéhez • 121

\ V. Gazdasági céllal alakult társulatok Moldovány József már 1824-ben hírt adott arról, hogy „egyjeles intézet"működik Tolna megyében. A Gazdasági Egyesületet hivatalosan csak az első alapszabálya jóváhagyásától, 1869-től tartották nyilván. Célja „a mezei gazdaság emelésére üdvös versenyt gerjeszteni" és ily módon segíteni a földművelés, az állattenyésztés, a szőlészet és a kertészet fejlődését. Nemes tervei mindegyikét nem tudta megvalósítani - pl. a „gazdasági tudakozó intézet"felállítását - de nagy érdemei vannak a mintagazdaságok népszerűsítésében és új kultúrák meghonosításában. Kisebb-nagyobb megszakításokkal 1949-ig működött. 1945-ben még jelentős támogatást kapott a vármegyétől. Ebből a pénzből akarták elérni, hogy a gazdaság fellendítése érdekében minden faluban egyesületet hozzanak létre. Ezek a célok már nem illettek a koalíciós évek egyletfelszámoló törekvéseibe. John Sándor volt egyleti igazgató 1949. január 17-én leltárilag elszámolt az egylet ingóságaival, iratait és pecsétnyomóját pedig átadta a levéltárnak.

79 A Tolnayármegyei Állattenyésztő Egyesület 1928-1949 között tevékenykedett, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés és a tejtermelés korszerűsítése érdekében. Több megye regionális szerveként az Alsódunántúli Állattenyésztő Egyesületek Szövetsége fogta össze a hasonlókat, kaposvári székhellyel. Tolna megyében 1949 februárban törölték az egyletet, egy az állattenyésztés fejlesztéséről szóló rendelet alapján. Ingóságai az államra szálltak.

80 Másik jelentős gazdasági egyletünk, az 1933-ban alakult Tolnamegyei Gyümölcstermelők Egyesülete sem maradt fenn. Gyakorlati tanácsaival, tanfolyamokkal, permetezőszerek és facsemeték beszerzésével segítette a gyümölcstermelő gazdákat. 63 fős tagsága 1936-ban már 283-ra nőtt. 1947-ben is kérte, de már nem kapta meg az 1936-tól alispáni rendeletre járó vármegyei támogatást. így elmaradtak a gazdáknak nyújtott kedvezmények, majd a Szőlő- és Gyümölcstermelők Országos Egyesületének megszüntetésével a vármegyei tagegyletek is elhaltak.

81 A Sárközi Népművészet Munkásai nevű akcióból nőtte ki magát a Sárköz Tolnamegyei Népművészeti Egyesület. 1934-1942 között ezen a néven vált ismertté a tájegység népművészeti hagyományait felkaroló és arra kézművesipart alapozó egylet. Elegendő tőke hiányában nem tudta megőrizni önálló egyleti létét. Beolvadva a Tolnamegyei Közjóléti Szövetkezetbe, a negyvenes években még folytathatta a Decsről irányított és a környező községekre is kiterjedő munkáját.

82 Amikor az egyesületek felszámolása, majd a többiek lassú elhalása tömegessé vált, az egyleti lét bizonytalanságai még a méhészeti köröket is utolérték. Egy alapszabály késedelmes engedélyezése vagy a politikailag megbízhatatlannak tartott vezetőségi tagok kötelező leváltása gyanússá tette az ilyen egyleteket is. A konfliktusokat kerülendő, tagjaik maguktól elmaradtak. 1889-ben még a Tolnavármegyei Gazdasági Egyesület kezdeményezésére alakult az első, a Szekszárd és Vidéke Méhészegyesület „az okszerű méhészet fejlesztésére". Összesen öt (az előző és a Döbröközi, a Dombóvárvidéki, a Tolna és Vidéke, a Bátaszék és Vidéke Méhészeti Egyesület) kérte 1947-49-ben a működés folytatásához szükséges engedélyt, de nem kaptak választ. Az egyesületek megszűnte után pár évre újra szervezkedni kezdtek a méhészek, már egy más szervezeti formában.

83 1920-ban alakult és egyesületként építette ki hálózatát a „Falu "Országos Földműves Szövetség. Alapszabályait többször változtatta, de állandó célja maradt, hogy önálló termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezeteket alakítson. Emellett kulturális vállalkozásai is voltak, elsősorban az iskolán kívüli népoktatás keretében tartott ismeretterjesztő programok formájában. Tolna megyében Gyönkön (1920), 140