Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Kaczián János: Adatok a koalíciós évek egyesületeinek történetéhez • 121

és az 1906-os genfi nemzetközi egyezményt. A Vöröskereszt gyors kiépülését azonban csak az első világháború tette igazán sürgőssé. 1913-ban és 1914-ben a főispán körlevelekben sürgette a Vöröskereszt szervezését, hadikórházak felállítását szorgalmazva.

73 Tolna községben sikerült a Vöröskeresztnek a legnagyobb, ún. egyleti tábori kórházat szerveznie, 1917-ben már 7 kórteremmel és 1 műtőszobával rendelkezett. A megyében Ódalmandon és Ozorán állítottak fel még tábori kórházat, elsősorban beteg katonák útján terjedő járványok leküzdésére.

74 A húszas években új fiókegyletei alakultak a Vöröskeresztnek Bátaszéken, Döbröközön, Dunafoldváron, Gyönkön, Simontornyán és más nagyobb településeken. Később ismét a háború miatt vált szükségessé, hogy ott is alakuljanak Vöröskereszt-csoportok, ahol korábban ilyen egyletek nem működtek. Az ekkor szervezett fiókegyletek közül többségük 1943-ban alakult - még 1947-48-ban működött néhány. Pl. Kocsola, Miszla, Nagyszékely, Pari, Szakadat, Tabód, Tevel, Váralja Vöröskereszt-szervezete újrakezdte működését. 1948 augusztusában az alispán kampányt is indított a szervezésre, de a régi formájukban ezek sem maradtak fenn.

75 Három olyan temetkezési egyletről tudunk, amelyek megszüntetését 1947-ben mondták ki; a Bátaszéki Egyesült Temetkezési Egylet (alakult 1875-ben), az Alsónánai Első Temetkezési Egylet (1896) és a Bátaszéki Dublér Egylet (1908). Ezek voltak a legnépesebb egyesületek, mert 300-600 tag kellett ahhoz, hogy a 10 krajcárnyi tagdíjakból a temetési költségeket részben fedezhessék. A díjat mindig az egyik tag halálakor kellett befizetni, ebből az elhaltak hozzátartozói (pl. Alsónánán 40 korona) segélyt kaptak. A befizetés „szigora nem terjedt ki azokra - mondja az alsónánaiak alapszabálya - akik önhibájuk nélkül jutottak koldusbotra, vagy más könyörületességéböl tenyésztik életüket. "

76 Aktív szervezőmunkájával és jótékonysági rendezvényeivel tűnt fel az 1910-es években Tolna megyében a Szociális Missziótársulat Országos Szervezete. (Alakult 1912-ben.) Olyan céllal hozták létre, hogy a katolikus nőket valláserkölcsi, liturgikus és szociális missziós tevékenységre serkentsék. A missziótársulat nőmozgalmi eszközökkel kívánta a karitatív munkát végezni és a hazafias erőket egyesíteni. Megyénkben alakult fiókegyletei közül három még 1948-ban kísérletet tett a fennmaradásra, majd működése ideiglenes szüneteltetését jelentette be, ami egyet jelentett a szervezet feladásával. Közülük jelentősebb a Szociális Missziótársulat dunaföldvári fiókja (1916), a hőgyészi leányegylet és a pálfai leánycsoport.

77 Bár széles körben nem terjedt el, de helyenként sokak gyámolítója lett az Országos Stefánia Szövetség (1915-ben hozták létre) és a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének (HONSZ, 1928) néhány fiókegylete. (Pl. Dombóváron, Pakson, Tolnán.) A Stefánia Szövetség állami támogatással, de egyesületként tevékenykedett az anya- és csecsemővédelem terén. A háborúban elesettek hátramaradottjain és a hadirokkantakon kívánt társadalmi összefogással segíteni a Nemzeti Szövetség, ingyenes jogtanácsadástól, munkaalkalmak teremtésén át a bajtársi szellem ápolásáig. Dombóváron 1944-ben még 239 tagja volt az egyesületnek. Ha az egylet fennmarad, taglétszáma bizonyára tovább emelkedett volna a második világháború utáni rászorultakkal. Az 1948-ban BM rendelettel feloszlatott HONSZ 112 négyszögöl szekszárdi ingatlana a város tulajdonába került. A Magyar Hadigondozottak Szövetsége országos elnöksége 1949. január 15én kimondta megszűnését és hivatalos feloszlatását kérte. A szövetség erre a lépésre kényszerült, mert az Országos Hadigondozó Hivatal felállításával nem maradt tennivalója.

78 139