Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Kaczián János: Adatok a koalíciós évek egyesületeinek történetéhez • 121

vezetnek, esetleg magtár céljára. Faluhelyen az EPOSZ jutott hozzá ily módon némi vagyonhoz vagy a működés elemi eszközeihez. A Zombai Iparosok és Kereskedők Társasköre 1948. november 3-án keltezett BM-határozat alapján lett feloszlatva. Ingóságait felleltározták, majd Budapestre akarták szállítani. Végül a község kérésére 1949 májusában a helyi EPOSZ kapta meg az asztalokat, székeket, a vaskályhát, faliképet, szekrényt, lámpát, biliárdasztalt és a sakktáblát. Helyenként kisebb könyvtárral, színpadi díszletekkel, társasjátékokkal és némi bankbetéttel is rendelkeztek.

35 Ahogy a hasonló egyletek sorsa mind bizonytalanabbá vált, úgy erősödött a tagság ragaszkodása a megszokott helyiséghez, az évek-évtizedek során saját pénzükért vásárolt kis felszereléshez. A Nagyszékelyi Iparosok és Kereskedők Köre (alakult 1922-ben) még 1949-ben is bizonygatni próbálta létjogosultságát, amikor a német ajkú lakosok kitelepítése miatt tagságának már 90%-át elveszítette. Nemcsak a háborúból hiába hazavárt tagokkal csappant az egyletek taglétszáma, de az igazoló eljárások során a háború után is sokaktól meg kellett válniuk. Mözsön 1946 decemberében 45 olyan tag törlésére kaptak utasítást, akikre a Volksbund-tagság vádja miatt kitelepítés várt.

36 Ami a katolikus és protestáns társasköröket illeti, azok is közművelődési célokat fogalmaztak meg és szórakozási lehetőséget is jelentettek, mindezt a valláserkölcsi nevelés alkalmaival kiegészítve. Többségükben földműves, kisbirtokos emberek látogatták ezeket a köröket, az elnöki tisztet az egyházközség papja látta el. Miszlán már 1894-ben alakult katolikus kör, majd a századforduló éveiben Bátaszéken, Kisvejkén, Gyulajon, Pakson, Szakcson és Tamásiban is szerveztek hasonlót. Alakulásuk újabb hulláma a Katolikus Népszövetség létrejöttéhez kötődik, amely 1908-tól népszerűsítette ezeket a köröket az erősödő szociáldemokrácia, a szakszervezeti és földmunkásmozgalmak hatásának ellensúlyozására. (Pl. Bedegkér, Értény, Felsőireg, Kakasd, Szakály, Tengőd stb.) 1947-49-ben kerültek egyenként feloszlatásra, attól függően, hogy helyben milyen volt a politikai megítéltetésük. Hasonló sorsra jutottak a protestáns körök is.

37 Legelterjedtebb egyesülettípusunk, az olvasókörök szinte minden településen, de szőlőhegyeken, majorokban, pusztákon is megtalálhatók voltak. Szigorú politikamentességet hangsúlyoztak és a közművelődés jelszavát hirdették. 210 Tolna megyei olvasókörről vannak adataink. Általában egy-kettő működött településenként, 26 helyen 3-7 között volt a számuk. Érdekes, hogy amíg a 8000 lakosú Tamásiban csak egy polgári olvasókör létezett, addig pl. az 5300 lakosú Faddon hét, köztük 3-4 egy időben. Itt külön olvasókört alkottak a katolikusok, a reformátusok, a kereskedők és iparosok, a 48-as hagyományok ápolói és általános polgári olvasókörök is alakultak.

38 Működésük feltételei két ellentétes irányú mozgás hatására változtak. Egyrészt sok nehézséget megoldott a helyi öntevékenység, a tenni akarás. Helyiséget szereztek, önálló könyvtárat hoztak létre, a gazdálkodással, az iparral összefüggő ismereteket és általános műveltséget terjesztettek. Másrészt az egyesületek szerepének, tevékenységének politikai megítélésétől függően gyakran alkalmaztak velük szemben is megszorító intézkedéseket. Különösen a két világháború között váltak gyakorivá az olyan korlátozások, amelyek sértették az egyesületi autonómiát. Mégis fontosak ezek az egyesületek, mert a korabeli népművelés számára ezek jelentették az olyan alulról szerveződő társadalmi kereteket, amelyek az irodalom terjesztését, az olvasási kultúra fejlesztését segítették. A kaszinóban folyó „henye szórakozással"szemben sokak számára az olvasókör jelentette a társasélet igazi lehetőségét, annál is inkább, mert csak itt volt szokás, hogy (az elsősorban karitatív nőegyleteken kívül) lányok és asszonyok is tagok lehettek. 131