Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Kaczián János: Adatok a koalíciós évek egyesületeinek történetéhez • 121

Mégsem ezek a meghatározói a negyvenes évek második fele kórusmozgalmának, hanem az a 27 énekkar, amelyeket 1945 után alakítottak a különböző társadalmi szervezetek és munkahelyek. Pl. az EPOSZ Decsen, Györkönyben, Mözsön, Nagykónyiban, Szakadáton, Szedresben, az MNDSZ Bátaszéken, Bonyhádon, Felsőnánán, Kakasdon, a SZÍT Bátaszéken, Dunaföldváron, Győrében és Tolnán, Bonyhádon a cipőgyárban és a zománcgyárban, Simontornyán a bőrgyárban stb.

32 A jó szakember vezetésével működő kórusok - pl. a Paksi Ének és Zeneegyesület dalárdája, a bátaszéki székelyek énekkara, a Dombóvári Kodály Zoltán Kórus - értékes művek bemutatására vállalkoztak. Fennmaradása érdekében azonban minden kórus rászorult azoknak a szervezeteknek a támogatására, amelyek ezért cserébe napi politikai programokhoz igazodó műsorokat és fellépéseket vártak el tőlük. (Választási gyűléseken, begyűjtéskor, békekölcsönjegyzéskor stb.) Több dalárdát kifejezetten ilyen szándékkal hívtak életre, ezek hozzáértő karnagy hiányában fejlődésképtelenek voltak és hamar megszűntek. Alapító okirat sem maradt fenn róluk, egyletként soha nem kerültek nyilvántartásba. Tolna megyében a kiegyezés után alakultak azok a társaskörök - polgári egylet, köregylet, népkör, nemzeti kör stb. -, amelyekből 48 maradt fenn és működött még egy ideig a koalíciós években. Programjaik, hagyományaik attól függően különböztek, hogy mindenki felé nyitott polgári körként, vagy az iparos- és kereskedőtársadalom által fenntartott társaságként, esetleg egyházak részéről kezdeményezett (r. k. és protestáns) egyesületként határozták meg önmagukat. Az általános polgári társaskörök a társalgást és az újságok, folyóiratok, könyvek olvasásának kötetlen lehetőségét kínálták a Jó ízlés", a „művelt magaviselet", a Józan és közhasznú elmélkedés ", a „közertelmesseg", a „hazafias érzés ébrentartása ", a „barátságos érintkezés''stb. érdekében. Köztük olyan régi egyesületek, mint pl. a Tamási Kör (1876), a Tolnai Polgári Egylet (1868), a Tolnai Köregylet (1876), a Bonyhádi Társaskör (1881), a Bátaszéki Népkör (1883), a Dombóvári Nemzeti Társaskör (1884), hogy csak a múlt században alakultakat említsük. Többségük 1946-ban szerepelt utoljára az országos egyleti nyilvántartásban, mert a BM akkor hozott rendelete alapján szűntek meg.

33 Jómódú köröket működtettek a dombóvári vasutasok. A Mozdonyvezetők Otthona nevű társaság (alakult 1909-ben) a Petőfi utca 6-8. szám alatt két házzal és 351 négyszögöl telekkel rendelkezett, 1944-es vagyonleltáruk szerint 22 475 pengő értékben. A 290 tagú egylet ingó vagyonát 11632 pengőre értékelték. A Dombóvári Vasutasok Társasköre (1928) 22 722 pengő értékű ház- és telekingatlannal bírt 1944ben. 490 tagja volt ekkor az egyletnek, 579 kötetes könyvtárral felszerelve. Köztiszteletben álló iparosmesterek, jó nevű kereskedők elnökletével tevékenykedtek az iparos- és kereskedő-társaskörök. Egyik-másik a régi olvasókörből alakult át akkor, amikor a helyi iparos- és kereskedőréteg nagyságrendje saját társaskör alakítását tette lehetővé. (Pl. a Bonyhádi Iparos és Társaskör 1892-ben.) Tagjait az együttlét, a szakmai és általános művelődés lehetősége, a baráti társaságban való szórakozás alkalmai tartották össze. Ehhez hozzátartozott a borkimérés és a kártyaparti is. (Pl. Bonyhád, Gyönk, Iregszemcse, Kajdacs, Kisszékely, Kölesd, Kurd, Magyarkeszi, Mözs, Nagykónyi, Nagyszékely, Regöly, Ozora, Szakcs, Tevel, Zomba.)

34 Helyiséget béreltek vagy saját házat vettek, mint a Teveli Iparosok és Kereskedők Társasköre a Fő utca 279. szám alatt 274 négyszögöl telekkel, vagy a gyönkiek köre 1944-ben 7000 pengőre értékelt háza. A szakcsi kereskedők és iparosok 1947-ben vásároltak maguknak saját épületet. Ezek többsége a negyvenes évek második felében is működött, hacsak a politikai erőviszonyok függvényében nem kellett megválniuk saját helyiségüktől és ingóságaiktól, átadva azokat valamelyik új tömegszer130