Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)
Kaczián János: Adatok a koalíciós évek egyesületeinek történetéhez • 121
alapszabályukban, hogy céljuk a rend és az egyetértés fenntartása a testületi tagok között, ugyanakkor „az iparhatóságnak az iparosok közt fenntartandó rendre irányuló működését támogatni, az iparosok érdekeit előmozdítani s őket haladásra serkenteni". Taglétszámuk alapján a nagyobb egyesületek közé sorolhatók, pl. Tevelen 1944-ben még 220 tagot számláltak. Az ipartestületek többsége 1949-ig beolvadt a KIOSZ-ba. 9 Fejlett önkormányzattal rendelkeztek a különböző ipari szakmákban dolgozók egyletei, köztük is elsősorban a nyomdászok, az építőmunkások és a textilgyárban foglalkoztatottak. A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyletének szekszárdi csoportja 1895-ben alakult azzal a céllal, hogy elősegítse tagjai szakmai és szellemi képzését és kedvezőbb munkafeltételekért harcoljon. Fél évszázadon át vezetett szakegyleti naplójukba 1949. január 17-én írták az utolsó sorokat. 10 Század eleji alakulásuktól kezdve mindig harcolniuk kellett fennmaradásukért az építőmunkás-egyleteknek. A Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének tolnai csoportja 1903-ban mondta ki létrejöttét és 1949-ig tevékenykedett. Szervezetükre jellemző, hogy amikor a MÉMOSZ 1939-ben illegalitásba kényszerült, a kormány elrendelte a tolnaiak Deák Ferenc u. 66. szám alatti épületének elárverezését, de a helyiek Tolnai Építőmunkások Szövetsége néven visszavásárolták. 11 Ugyancsak Tolnán a textilipari munkásnők 46 taggal csatlakoztak 1937-ben az 1905 óta működő Magyarországi Textilipari Munkások és Munkásnők Szövetségéhez. Elfogadták az egyesület központi törekvését, amely a szellemi és anyagi érdekek előmozdítását, segélyek, kedvezőbb munkafeltételek, munkaközvetítés és díjtalan jogvédelem lehetőségeit kínálta. Ennek érdekében előadásokat rendeztek, könyvtárat létesítettek és adatokat gyűjtöttek a tagok élet- és kereseti viszonyairól. Ez a szakegylet is 1949-ben szűnt meg. 12 Néhány rövidebb múltra visszatekintő és munkásérdekeket képviselő egylet működött még a koalíciós években, de 1949-ig lassan ezek is elhaltak. Ilyen volt pl. az Asztalosmesterek Országos Szövetségének tolnai csoportja, a Dombóvári Magyar Munkáskör, a Dombóvári Lányok Magyarok Nagyasszonya Egylete, a Paksi Dolgozó Lányok Egyesülete és a Szekszárdi Dolgozó Nők és Leányok Egyesülete. 13 Saját szakegyletet alakítottak a kereskedők is. A húszas években kezdeményezték a szakmabeliek szellemi, erkölcsi és anyagi érdekeinek előmozdítását. Helyenként választott bírósággal ítélkeztek olyan vitás ügyekben, amikor a tisztességtelen verseny gyanúja merült fel. Néhány ilyen egylet 1945-ig a zsidótörvény miatt szüneteltette a működését vagy nem is tudta újraszervezni magát, mert a háború éveiben elveszítette a tagságát. Az ismét szervezkedők is csak a negyvenes évek végéig maradtak fenn, mivel kereskedéseik megszűntével egyleteik is elveszítették jelentőségüket. Közéjük tartozik pl. a Bátaszéki Kereskedők Egyesülete (alakult 1929-ben), a Paksi Kiskereskedők Egyesülete, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület tolnai fiókja stb. 14 1933-ban alakult, a BM 1944 júniusában feloszlatta, de 1949-ben az Illés-féle vendéglőben még működött Dombóváron a Kereskedők Egyesülete. A jómódú egylet 1943-ban 2100 pengővel gazdálkodott, ebből pl. újságokra költött 544 pengőt, tagjai segélyezésére 135 pengőt és lakbérre 966 pengőt. 15 A dombóvári keresztény kereskedők a Baross Szövetség helyi csoportjában tömörültek. 1940-ben 45 tag alapította, feloszlatásukkor, 1945-ben már 105 tagja volt. A nemzeti érdekek hangsúlyozása mellett az üzleti tisztesség hagyományainak megőrzésére és a hazai iparcikkek megbecsülésének előmozdítására törekedtek. Gondoskodni kívántak egy új kereskedő- és iparosnemzedék neveléséről, célul 126
