Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Kaczián János: Adatok a koalíciós évek egyesületeinek történetéhez • 121

12. Nem vezetnek szabályos anyagszámadást és leltárt: 98. 13. Hatósági támogatásban részesültek: 13. 14. Vagyonuk gyümölcsöztetésének módja ellen kifogások merültek fel: 9. 15. Vagyoni helyzetükben olyan változások történtek, amelyek szabálytalanságokra vezethetők vissza: 7. 16. A hatósági rendeleteket és a kapott utasításokat nem hajtották végre: 1. 17. A felmerült kifogások megszüntetése érdekében az alispán főfelügyeleti vizsgálatot kér: 3. 18. Kimutatás a vármegyében működő hitbuzgalmi egyletekről: 37 A kifogások számbavétele nem a működési hibák kijavítását és a megmaradás esélyét segítette, hanem a feloszlató határozatok indoklását. A két felmérés között eltelt öt év alatt - a községi jelentésekből készült vármegyei statisztika szerint - az egyesületek száma 916-ról 350-re csökkent. Ezeket a számokat azonban fenntartással kell kezelni, mert a részletes kutatási adatok szerint plusz-mínusz eltérések tapasztalhatók. A pontatlanságokat az egyesületek típusonkénti bemutatásakor igyekszünk korrigálni. Teljes pontosságra sajnos nem vállalkozhattunk, de arra igen, hogy a lehetséges források egybevetett adatai segítségével, a típusok részletes bemutatásával jelezzük az egyesületek funkcióiban és számában bekövetkezett változások fő tendenciáit. /. Szakmai és érdekvédelmi egyesületek Az egymásrautaltság, az azonos szakmai érdek hozta létre a megyei és a járási szintű szakegyleteket, a lakóhelyi szakmai közösségeket. Közülük kevés vészelte át a II. világháború éveit, a megmaradókat pedig politikai szempontok kérdőjelezték meg. A simontornyai járás községi jegyzőinek egyesülete 1877-ben alkotta első alapszabályát.

7 Eredeti célkitűzéseit több mint hét évtizedig megtartva, az egyöntetűbb és egyszerűbb jegyzői és közigazgatási feladatok érdekében tevékenykedett. Felvállalta, hogy szót emel a jegyzők erkölcsi és anyagi helyzetének javítása érdekében, egyidejűleg gondoskodik a szakmabeliek művelődésének segítéséről is. Közreadta a rendeleteket és szakfolyóiratokat kölcsönzött, szakmai felolvasásokat és vitákat rendezett. A gyönki székhellyel működő egylet tagsága a járásban dolgozó jegyzők száma szerint változott. Alakításakor 29 tagot számlált. Átszervezésére a BM 1949 márciusában miniszteri biztost nevezett ki. Minden járásban saját szervezetbe tömörültek a jegyzők. Egyesületeik csendes kimúlása a politikai hatalomváltásnak és a közigazgatás átszervezésének egyenes következménye volt. Ilyen indok nem érvényes a szekszárdi központtal működő Gyógyszerész Egyesület Tolna megyei és Baja vidéki csoportja esetében, amely ellen Szekszárd polgármestere nem emelt kifogást, alapszabályzattal is rendelkezett, autonómiáját mégis felfüggesztették. A miniszteri biztosi teendőkkel Zalay János szekszárdi gyógyszerészt bízták meg. A Magyar Postai Altisztek Országos Egyesülete helyi csoportjának önkormányzatát szintén 1949-ben függesztették fel. Ezt követően mondta ki megszűnését és központi rendeletre beolvadt az Országos Postás Szakszervezetbe.

8 1944-ben egyesületként tartották nyilván és számoltatták el a még fennmaradt ipartestületeket. (Pl. Bátaszék, Tevel, Tolna stb.) Múltjuk az ipartörvény megszületéséig, a céhek átalakulásáig vezethető vissza az iparosok, a tanoncok és a segédek közötti súrlódás békés rendezésében. Az általános ipartestületek azt deklarálták az 125