Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Bezerédy Győző: Tolna megye településeinek pecsétje a feudalizmus végén • 97

érinti, míg a földön átkötött kéve áll. A munka eredménye, a termés szent (a kenyér). Ezt jelképezheti a kereszt és a gabonakéve. A szorgalom és gyümölcse a termés jelképe látható Kéty pecsétjén ábrázolt alak kezében és a lábainál heverve. Különös jelentősége van a hevenget cipelő emberalakoknak, a bibliai Józsuának és Kalebnek. A heveng, mely Baranya megye címerében is megtalálható, a bőséges termést, ez esetben a szőlőtermést jelképezi.

37 Hevenget cipelő két emberalak látható Kistormás 1830-as keltezésű pecsétjén.

38 A jelképes ábrázolásnak egyik legérdekesebb módja látható Majos német nyelvű pecsétjén, mely stílusából ítélve az 1810-1830-as évekből eredhet. Ezen ugyanis klasszicizáló oltár látható, melyen egy női alak ül. Jobb kezében sarlót, a baljában csépet tart, mögötte átkötött kéve és szőlőfürt látható. Az oltár mögül egy kasza lóg ki, a másik oldalt meg lebegő ekevas és csoroszlya is felfedezhető a képen, melyen így végül minden megtalálható a szántástól a cséplésig. Mindezeket összefogja a termékenység jelképe, a nő, kiről kétséget kizárólag megállapítható az, hogy terhes. íme, a szorgalmas munka, a megtermékenyülés, az aratás és a gazdag termés szimbolikája! 3. Az egyházi vonatkozású ábrázolások előfordulása igen ritka Tolna megyében. Eddig mindössze két település pecsétjén található ilyen. Ez a kis szám azonban nem jelenti azt, hogy nem fordulhat elő ez további falvaknál, elsősorban a XVIII. század elején. Ezt még további kutatásoknak kell tisztáznia. Az említett két település: Tamási mezőváros és Kovácsi falu. Tamási mezőváros pecsétjén, a pecsétmező hármas osztásának felső harmadában, a pecsétfőben, mintegy az égben 3 alak, talán 3 szent látható. A szentek kiléte ismeretlen, mivel a plébániatemplom titulusával (Nagyboldogasszony tiszteletére épült) nem azonosítható. Kovácsinak elsősorban heraldikai vonatkozásaiban jelentős pecsétjében Mária a gyermek Jézussal látható. Sajnos a templom titulusával ez sem egyeztethető.

39 4. A falu lakója látható Bonyhád 1828. évi pecsétjén. A női alakot a helyi viseletben ábrázolták. Egyed Antal, bonyhádi plébános 1823-ban, tehát négy évvel a pecsét megjelenése előtt a következőket jegyezte le a bonyhádi nők viseletéről: „Asszonyaink mind eggyig keszkenőt kötnfőkötő helyett a fejökre. Hajadonjaink simán hátra etséllik hajukat, s közben pántlikát fonva lógni engedik. Egyébiránt kitsinje, nagyja, bokáig nyúló szoknyát, kötényt, harisnyát és tzipőt... hordanak.""

0 A heraldika hatása alaposan érződik a községi pecséthasználatban, sőt kijelenthetjük azt is, hogy csaknem valamennyi községi pecsét kölcsönzött egy keveset a címertanból. A címerképek közül a pecséteken is megtalálhatók az emberalakok, állatok, égitestek, gabonaszálak, szőlőfürtök, babérkoszorúk, virágok, várkapuk, bástyák, várfalak, szerszámok, sőt még felfedezhetők a pecséteken a mesteralakok is, igaz ezek ábrázolása kissé bizonytalan. Pl. igen gyakran a szántóföldet pajzstalp alkalmazásával jelezték a pecséteken. A heraldika szabályai természetesen itt még inkább feloldódnak, sőt mondhatjuk azt is, hogy csak jelzésszerűek, ami érthető is, hisz a typáriumokat készítő vésnökök, legtöbbször közönséges várdorkovácsok, egészen távol álltak a címerek világától. A pecsétképek legtöbbjénél hiányzik a címerpajzs, az ábrázolás a pecsét kerek, vagy ovál képmezejében helyezkedik el olyképpen, mintha egy kerek, vagy tojásdad alakú pajzsban lennének ábrázolva. 105