Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Bezerédy Győző: Tolna megye településeinek pecsétje a feudalizmus végén • 97

het egyedi előfordulás még Dunántúlon sem, végtére is a törökök és a magyarok közötti hivatalos érintkezésnek bizonyára lehettek a kardon kívül bürokratikus formái is.

34 Végezetül említést kell tenni Szekszárd mezőváros pecsétjén ábrázolt várfalról is. A már ismertetett templomtorony ugyanis nem az egyetlen épületábrázolás a pecséten. A képmező talprészén ugyanis 3 téglakötésű sor látszik s e mögül emelkedik ki a nevezetes templomtorony. A talán mellékesnek tűnő fal azonban mégsem lehet jelentéktelen, sem egyszerűen csak jelzés, vagy díszítő jellegű, bár a város felszabadulásakor a vár elpusztult, maradványai azonban még ma is látszanak, az egykori vármegyeháza keleti homlokzata alatt.

35 Központi helyzetéből kiindulva tartották még romjaiban is jelentősnek és nyilván ezért kapott helyet a pecséten. A megmaradt falrészlet is igazolja a pecsétkép rajzát, mindkettő ugyanis téglavár, és ha a városközpont felől nézték (Természetesen a vármegyeháza felépülte előtt.), a falak mögül a templomtorony emelkedik ki, épp úgy, ahogy a pecsétnyomaton ez látszik.

36 Az emberábrázolásnak több előfordulási formája van. Ezek általában utalhatnak a falu nevére, a templom védszentjére, a faluban lakó emberekre, azok nemzetiségi hovatartozására, mesterségükre, de lehetnek bibliai vonatkozásúak és címerképek is. A Tolna megyei falvak és mezővárosok viszonylag kevésbé alkalmazták pecsétjeiken az emberalakokat. Mindössze 10 település esetén fordul ez elő. Ezek a következők: Alsónána (1817), Bonyhád (1789,1827,1903), Dunaföldvár (1690,1789), Harc (1815), Kéty (1704), Kistormás (1830), Kovácsi (é. n.), Majos (é. n.), Miszla (1903), Tamási (é. n.). 1. Heraldikai tárgyú címerkép mindössze egy falu pecsétjén fordul elő, Miszla késői pecsétjén. Alkalmazási lehetősége pedig korlátlan lehetne, éppen úgy, mint a címerek esetében is az. Miszla pecsétjén csücsköstalpú, vágott pajzs látható. A pecsétfőben egy vitéz áll szétterpesztett lábakkal s jobb, kinyújtott karjában egy zászlócskát tart. 2. A jelképes figurák ábrázolása igen gyakori a Tolna megyei alakos pecséteken. A pecséteket készítő „mesterek", valamint maguk a megrendelők is nagyon kedvelték a jelképeket, ezért a pecsétek tele is vannak ezekkel. A gabonaszál, szőlőfürt a bőséges termést jelentette, az ekevas a kemény paraszti munkát, a méh a szorgalmat, a kutya a hűséget stb., stb. Nyilvánvalóan Alsónána pecsétjén látható szőlőfurtöt tartó 2 alak is a szorgalmas emberi munkát jelképezi, amit még azzal is fokoznak, hogy kezükben sarlót tartanak s előttük búzakéve fekszik. Hasonló lehet az elképzelés Bonyhád pecsétjén látható női alakkal is, ki egyik kezében sarlót tart, a másikkal gabonakévét ölel át. Jelentése egyértelmű: a szorgalom és gyümölcse, a gazdag termés. 1789-ben azonban még férfialak látható a pecséten, amint egyik kezében gabonaszálakat, a másikban szőlőfurtöt tart s testére, háromszorosan egy komlóág tekeredik fel. Ez mindenképp a szorgalom és a jó termés megjelenítésének számít. Bonyhád 1827-ben készült pecsétjén már minden megváltozott. Az ábrázolt női alak a helybeli németség viseletében látható. Bár a nő itt továbbra is a szorgalmatjelképezi, párosítva a termékenységgel, egyúttal azonban megeleveníti a helyi német viseletet is. A szorgalom, a szorgalmas munka eredménye látható Harc 1815-ös datálású pecsétjét. A női alak sarlót tart a kezében, a másik kezével az oszlopon álló keresztet 104