A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

csak a XVIII. század elején köszöntött be - mondhatnám, nyugati importként és akkor is csak szelídült formában azokhoz a szörnyűségekhez képest, amik történtek akkor a művelt Nyugaton. Tolna megyében az 1713. évtől az 1762. évig bezárólag összesen 56 esetben indítottak a boszorkányok ellen pert, de természetesen sokkal több azoknak az eseteknek a száma, amelyek a nyomozásnak körén túl már nem jutottak, mert nem tudtak elegendő alapot szolgáltatni bűnper indításához. E boszorkányperekben mindössze öt halálos ítélet hangzott el, s több végződött kisebb-nagyobb büntetésektől eltekintve vesszőzéssel, vagy felmentéssel és szabadon bocsátással. A nyugati példákra emlékezve ezek miatt az ítéletek miatt sem kell szégyenkezünk más népek előtt éspedig annál inkább nem, mert arra is van példa, hogy a boszorkányperekben szokatlan módon maga a bíróság rendel ki védőt a boszorkány védelmére és a védelemnek tág teret enged, védelmének előterjesztésére és kifejtésére anélkül, hogy a védő veszélyeztette volna magát perbeli szereplésével. Az viszont igaz, hogy a bíróság a boszorkányperekben a hivatalos eljárást más közönséges bűnözőkkel ellentétben igen rövidre fogta s néhány esetben a tortúrát, a kínvallatást is elrendelte. A bíróság ténykedésében sok elgondolkoztató mozzanat akad s néha úgy tűnik, hogy a vád maga sem hitt annak valóságában s ítéletét inkább annak érdekében hozta meg a bíróság, hogy részben gátat vessen a boszorkánysággal való foglalkozásnak, részben pedig megnyugtassa az említett körülmények közt oly fogékony és hiszékeny népet a boszorkányok által előidézett veszedelmek felől. E feltevésemen mitsem változtat az, hogy a vád képviselője, a vármegye tiszti ügyésze minden perbe vont boszorkány ellen tortúrát és halálos ítéletet kért. Feltűnő és előbbi feltevésem helyességét látszik igazolni az a tény, hogy a halálos ítéleteket kérő ügyész könnyen nyugodott meg a felmentő ítéletekben és azok rövid, a vádlott javára szolgáló indoklásában. Lengyel Kata dunaföldvári lakos boszorkánypere Miként említettem, Tolna megye a boszorkányok üldözésében országos viszonylatban is elöl járt és mindjárt a legelső boszorkányperben halálos ítéletet is hozott. Lengyel Kata, néhai Herczegh Istvánnak felesége boszorkányság vádjával terhelten már hosszabb idő óta sínylődött a vármegyének Simontornyán lévő börtönében. Az előzetesen lefolytatott nyomozások és tanúkihallgatások után mintegy félévvel később, 1714. január hó 11-én került ügye tárgyalásra a vármegye büntetőtörvényszéke előtt. A tárgyalás menetének ismertetését mellőzvén, szó szerint idézem a vádindítványt azért, mert ez a szokatlan módon, latin nyelv helyett magyar nyelven szerkesztett vádindítvány nagy vonalakban szinte teljesen azonos a későbbi perekben előterjesztett vádindítványokkal és tartalmazza lényegileg azokat a vádakat, amelyeket a vádlóügyész minden egyes boszorkányperben elő szokott terjeszteni és igyekezett kihatásaiban is érvényre juttatni. A vád szerint tehát: „Lengyel Kata nem tudatik mitül és micsoda Istentelen gondolatoktól viseltetvén, az ördögnek ördögi mesterségéből és ingerléséből indíttatván, nem gondolva Istennek és Országnak élő törvényeivel, amelyek az illyetén boszorkányok, vagyis ördöngősek ellen rendeltettek, több alkalommal és több helyen sok embereket megvesztett, kinek keze, kinek lába összezsugorodott s ezeket viszont meggyógyította és több más ezekhez hasonló ördögségeket és boszorkányságokat követett el. Cselekedte nemkülönben, hogyha akarja, a füvek néki megszólalnak és mindegyik a maga nevit megmondja s hogy melyik mire való. Kívánja ezért, hogy a vádlott másoknak elrettentő példájára mint nyilvánvaló boszorkány megégettessék ebenen, előzetesen azonban kínvallatásra vettetvén." Lássuk 91