A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

most, hogy a vád mikre alapozta a maga vádját és oly elrettentő vádindítványát. Sok idő­be kerülne mindazoknak a vádaknak a felsorolása, amit a tanúk a vádlott ellen a hatósá­gilag lefolytatott nyomozás során előadtak. E vádak és gyanúsítások természetesen a ma élő ember előtt nevetségesen és elképesztően hatnak, akkor azonban, az annyi megpró­báltatáson és annyi keserven átesett nép között könnyen találtak hitelre és képesek voltak teljesen feldúlni egy-egy falunak nyugalmát, széles körökre terjesztvén ki a rémü­letnek árnyát. Lengyel Kata a bábák mesterségét űzte Dunafoldváron és e foglalkozása során ter­mészetesen az akkori viszonyok közt valamilyen fokban a mai községi orvos szerepét töltötte be. Gyógyítótevékenységének voltak sikerei, de természetesen voltak árnyol­dalai is, s e kettőnek együttes eredményeként csakhamar körülvette őt a boszorkányság híre. Az egyik tanú szerint az ő kisleányának a szeme azonnal kicsücsörödött, amint Ka­ta asszony valamiért reá megharagudott. Utána azonban megkente leányának szemét háromszor és meg is gyógyult tőle. Ugyanazon a napon azonban a bölcsőbeli fiát is úgy megrontotta, hogy egészen reszketett, majd ismét meggyógyította, aztán újból megron­totta annyira, hogy köldökéről embertenyérnyi nagyságban szakadozott a vér. Ez eset­ben a boszorkányság vádja nemcsak a ténykedésében nyer igazolást, hanem abban is, hogy azért rontott meg embereket, hogy meggyógyíthassa, röviden, hogy pacientúrát te­remtve magának minél több pénzt kereshessen. Ez a feltevés nem is olyan valószínűtlen. Egyik szomszédasszonyt, akire egész csekély semmiségért megharagudott, al­vás közben kos képében úgy megdöfte háromszor az oldalán, hogy a fájdalom miatt rögtön kiugrott ágyából. Másik tanú azzal vádolta, hogyha elmegy a temetőbe Kata asszony és ott felvesz egy követ és felakasztja valahová, mindaddig nem lesz eső, míg a követ eredeti helyére vissza nem teszi. Természetesen ebből az is okszerűen következett, hogy ha akarja, esőt is tud csinálni. Ez a szerencsétlen bába vesztére azzal is dicsekedett, hogy amikor Dömsödön lakott, sok olyan gyermeket gyógyí­tott meg, akiket mások megrontottak. Sietett is a vármegye, illetve a község adato­kat szerezni előbbi életmódjáról. A dömsödi elöljárók által küldött jelentés, mai nyelven erkölcsi bizonyítvány közelebb is vitte a máglyához ezt a szerencsétlen teremtést. E jelentés szerint Lengyel Kata sok gonoszságot mívelt Dömsödön, sokakat megrontott és az egyik tanúnak gyermekágyas felesége azért vesztette életét, mert nem őt hívatta a betegágyhoz s ezért megharagudott reája. Ez az asszony egy évig sínylődvén halálos ágyán azt mondta az urának: Édes uram, míg kegyelmed él e világon, én érettem e bábaasszony ellen mindig tegyen panaszt, mert énnékem az ő sok rossz cse­lekedetei és mérge miatt kell kimúlnom e világból. A nótárius meg azt vallja, hogy ösz­szeveszvén ezzel az asszonnyal, úgy megharagudott reája, hogy amikor elment lo­vaival Győrbe, a lovai Ercsinél megbokrosodtak és belementek a Dunába. Ennek az volt az oka, hogy indulása előtt ez a boszorkány két napon át szedette ki a zöld füvet lo­vainak ganéjából s így esett meg rajtuk az ő boszorkánysága. Ráckeve bírája hasonlókép­pen kedvezőtlen tudósítást adott róla ottani tartózkodása idejéből. Leányának a vallomása még jobban közelebb hozta Lengyel Katát a máglyaha­lálhoz. Vallomása szerint hallotta anyjától, hogy testvérnénje tanította meg a füvek­kel való gyógyításra, s mikor ez utóbbi meg akart halni, söprűt adtak a kezébe és úgy halt meg. Amikor kinyújtóztatták, a seprű táncolt, amit mások is láttak. Alig várta az anyja, hogy a füvek tavasszal kijöjjenek, mert akkor gyógyíthat és pénze is lészen. Azt mondta néki az anyja, hogy amikor ő meg akar halni, fogja meg a kis ujját, mert addig meg nem halhat és a tudománya is arra marad, aki a kis ujját megfogja. Azt is hallotta anyjától, hogyha kimegy a mezőre, minden füvek szólnak hozzája, legutol­jára pedig a merevítő fű szólal meg. Miként láttuk, a füvek döntő szerepet játszottak az ügyésznek vádiratában. 92

Next

/
Thumbnails
Contents