A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

és a mindnyájuk ügyéért való egységes és egy akaraton levő fellépésre ezáltal is késztetni igyekeztek. A még tétovázókat erőszakkal kényszerítették a mozgalomhoz való csatlakozásra, ugyanakkor pedig írtak a nagyszokolyiaknak és a pincehelyieknek, hogy a közös földesúrnak ők se dolgozzanak többé, sőt az utóbbiakat arra is megkérték, hogy másnap jöjjenek az ozoraiak segítségére. A községi bíró buzdításképpen azt is megkérdezte az összesereglett jobbágyoktól, hogy olyan emberek lesznek-e, akik megállják a sarat? Ezek után az előzmények után elhatározták, hogy másnap, vagyis május 25-én, korán reggel ismét gyűljön össze a nép a bíró házánál, hogy az instanciát a régensnek átadhassák. Az esküdteket ugyanekkor külön is figyelmeztették, hogy mindnyájan ott legyenek, mert különben halállal bűnhődnek. Az esküdtek ezt a népszerűtlenségüket s veszedelmes helyzetüket maguk is annyira érezték, hogy hivatalos szereplésüket a jobbágyok választott képviselete nélkül többé nem vállalták. Május hó 25-én Ozora népe már korán reggel gyülekezett a bíró házánál és lázas izgalommal várta a fejleményeket. Az instancia átadására a nép képviseletében hat esküdtet és hat jobbágyot választottak, de végül is az öreg Balogh Jánosra bízták annak átadását, akitől a tiszttartó vette át a kérelmet arra való hivatkozással, hogy a régens még alszik és személyesen nem veheti át. A jobbágyok Balogh Jánost ezért az ügyetlenkedéséért majdnem megverték és annyira megdühödtek, hogy tüstént csapatostól be akartak nyomulni a várba. A bíró tanácsára azonban elállottak ettől a szándékuktól és úgy határoztak, hogy a mise után a már megválasztott szószólói menjenek fel a várba és kérjenek kihallgatást a régenstől. A mise után azonban az ozorai népet többé már sem a bíró, sem az esküdtek nem tudták visszatartani a lázadástól. A jobbágyok hirtelen elhatározással benyomultak a várba és ugyanakkor elhatározták, hogy az uradalom által büntetésképpen elkobzott pálinkát és bort is visszakövetelik. Az elhatározást azonnali tett követte. A várba benyomult jobbágyok tömegesen lepték el a régens hálószobáját és akik oda nem fértek be, azok ellepték a várnak az udvarát, az egész környéket s az ablakoknak vasrostélyait. A meglepett régens hiába igyekezett megnyugtatni a lázongó jobbágyokat azzal az ígérettel, hogy kérelmüket tanulmányozni fogja és a hatáskörébe eső panaszokon az úriszéken keresztül segíteni fog, sőt másnap hajlandó nagyobb 50-60 főnyi küldöttséget is fogadni. Csepreghy János és Birkás Gergely vakmerő hangon közölték a régenssel, hogy amíg ügyükben királyi szó nem dönt, egy napot sem szolgálnak többé s elhatározásuknak ilyetén módon történt közlése után a szobájából kivonultak. Azalatt, amíg ezek az események fent a várban, a régens szobájában lezajlottak, a lázongás a várban és a faluban felkeléssé változott át. Az uradalmi hajdút, Béndek Györgyöt, aki az ozoraiakra sértő szavakat szórt és akire különösképpen haragudhattak, kihúzkodták a konyhából a vár elé és ott Takács József, Horváth Mihály és Fejér Pál jobbágyok vezérlete alatt alaposan elverték. Ez a vakmerőség és a vele járó siker csakhamar szárnyakat adott a felkelésnek. Béndek György megverése után kényszerítették a számtartót, hogy a Fejér Páltól és Tóth Györgytől elkobzott egy akó pálinkát és hat akó bort szolgáltassa vissza volt tulajdonosaiknak. A számtartó ellenvetés nélkül engedelmeskedett. Az így visszaszerzett pálinkát és bort aztán a piacon csapra ütötték és egy-kettőre el is fogyasztották. Az események ilyes menetétől megrémült és a közrendért elsősorban felelős bíró most már hiába intette őket, hogy menjenek haza és maradjanak csendességben, hiszen a bor is elfogyott már. Rácz István gyorsan elősorolta, hogy az uradalom kiktől szedett be még büntetéspénzeket, mert ezeknek is megihatják az ellenértékét. Minden egyes forint büntetés után egy akó bort követeltek és követelésüket végre 82