A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

ták meg lovának hasznától. A panaszolkodásban a falu egyeteme se marad el, mert a katonaság túlkapásai nemcsak az egyes egyénnek, hanem a falu közösségének is megkeserítették az életét. Az ozoraiak az 1725. évben amiatt háborognak, hogy már több mint egy éve kapitány székel rajtuk az ő nagy fogyatkozásukra és az elmúlt télen is öt lovat kellett tartaniok a szénahiány miatt pénzen vásárolt szénával. Természetesen nem hiányoztak a falu csendjét oly gyakran megzavaró katonai összetűzések és verekedések sem, melyek az akkori falusi életnek állandó velejárói voltak. Mindezek együttvéve gyakori ismétlődésük miatt látszólagos jelentéktelenségük ellenére is keserűvé tették a jobbágyok mindennapi életét s gyakran késztették őket arra, hogy idegen tájakra való menekülésben keressék életük elviselhetőbb voltát. Gyakoriak voltak még a nagy kiterjedésű tűzvészek, az embert és állatot pusztító járványos betegségek, az elemi csapások, melyek az úrbéri és főleg a katonai terhekkel párosulva valóban igen nagy próbára tették az egyes faluk mindenkori népének életerejét ebben az évszázadban. Ozora népe az 1737. évben feljajdul és segítségért könyörög a vármegyéhez, mert kilenc adózó jobbágytársuk távozott az élők sorából, akiknek terhét is nekik kellene viselniök ugyanakkor, amikor a dögvész több mint száz marhájukat is elragadta, a köd pedig szőlőjüket tette tönkre. Ozora népe ma már meg se határozhatóan az ország sok vidékéről sereglett össze települési helyére és ez a származásában olyan sokrétűséget eláruló nép mindmáig igen nagy hajlandóságot mutatott új eszmék és áramlatok befogadására és átvételére. így történt ez a dunántúli parasztmozgalmak idején is és nem véletlen az, hogy e paraszti mozgalom, mely e megyében máshol sokkal szélesebb rétegekre terjedt ki, egyedül és kizárólag Ozorán testesedett felkeléssé. Az ozorai jobbágyoknak ezt a felkelését tulajdonképpen szokatlan esemény, a herceg személyes képviselőjének, Hartvig József régensnek az ideutazása robbantotta ki váratlanul. A régens utazásának idejében a már említett hiedelmek nyomán keletkezett parasztmozgalmak Tolna megyének a határait csapkodták és a földesuraik ellen felzúdult parasztság a legszélsőségesebb lépésektől sem riadt vissza. Festetich Lajos, a somogyi alispán 1766. május 21-én a Dombóvárott tartott úriszékről alig tudott elmenekülni és csak a katonaság közbelépésének köszönhette, hogy meg tudta menteni életét az őt agyonverni készülő jobbágyok dühe elől. Ilyen izzó hangulatban érkezett meg a híre a régens utazásának Ozorára. Az itteni jobbágyok biztosra vették, miszerint a régens utazásának valódi célját a terheik további fokozása, a herceg jövedelmének újabb nagymérvű emelése s mindezekért a régensnek járó busás jutalom biztosítása képezik. A régens első utazása alkalmával éppen csak érintette Ozorát, ahonnan továbbutazott a herceg Baranya és Somogy megyebéli birtokaira. Az ozorai jobbágyoknak tehát volt idejük arra, hogy a régens visszatértéig írásba foglalhassák valamennyi panaszukat és elszenvedett sérelmeiket. A környező jobbágyfalvak egymást értesítették a régens utazásáról és egymás közt meg is tárgyalták követeléseiket, kitartásra és ennek az alkalomnak a kihasználására buzdítván egymást. E lázas izgalomban már kibuggyant a lázadás hangja is. A nagyszokolyiak az ozoraiakat a falu felgyújtásával fenyegették arra az esetre, ha a földesúrnak továbbra is robotolni merészelnek. Az ozoraiak viszont a környező falvak népét hívták fel összetartásra és együttérzésre s állítólag ilyen értelmű üzeneteiket még a Dunán túl lévő falvakhoz is eljuttatták. Buzdították egymást, hogy szerződés nélkül a földesúrnak egy napot se szolgáljanak tovább és hogy vagy 12 napot robotolnak egy évben, de árendát nem fizetnek, vagy árendát fizetnek, de nem robotolnak. Ezekhez az alapvető követelésekhez aztán egyéb követelések is járultak. Lassankint szóba került minden sérelem, amit idők folyamán elszenvedtek. Kisebb csoportokba ve-