A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

rődve házaknál és pincékben tárgyalták meg sérelmeiket és összegezték azokat a követeléseket, amelyeket ez alkalomból megvalósíthatóknak véltek. A községi bíró felhívására tehát meghívás alapján néhány módosabb jobbágy és az esküdtek május hó 4-én összejöttek annak megtárgyalására, hogy az instánciába, vagyis a kérelembe, amelyet a régensnek visszatértekor átnyújtani szándékoztak, voltaképpen mit is iktassanak bele. E napon az instanciát azonban nem tudták elkészíteni, mert a megbeszélésen ekkor még csak kevesen vettek részt. Ekkor még szép csöndesek voltak, miként az akkori nótárius írja. A felszegiek azonban már ekkor is nagyon mozgolódtak Rácz István vezérlete alatt és olyasféléket kezdtek hangoztatni, hogy a bírótól el kell venni a bírói hatalom jelvényét, a falu pecsétjét és a kalodát és hogy nótáriusuk is van nekik olyan, aki megírja az instanciát, ha a mostani nem merné azt megtenni. E paraszti mozgalom kezdeményezői tehát a felszegiek soraiból kerültek ki, akik jó érzékkel fordultak mindjárt kezdetben a bíró és nótárius ellen, mert ezek hivatalukat az uradalom bizalmából, vagy tűréséből töltötték be s ezért közéleti szereplésük a jobbágyok szemében nem ok nélkül volt kétes értékű. „A felszegiek táborban vannak ám, nem tudja kend, "mondotta Csepreghy Ferenc ozorai jobbágy Lakatos János esküdtnek, aki Rácz Istvánnal éppen azon vitatkozott, hogy hogyan is vannak a dolgok Ozorán. Rácz István szerint egyébként már 23 esztendeje annak, hogy szolgálgatnak és az üres tarisznyát hordozzák Tóti pusztára szerződés nélkül és még elszolgálgathatnak 23 esztendeig, vagy holtuk napjáig is az instancia mellett, ha fel nem teszik annak végében, hogy addig egy napot sem szolgálnak, amíg a szerződés ki nem adatik. Az ozorai jobbágyok törekvésének egyébként a dunántúli parasztmozgalmakkal való szoros összefüggését és a paraszti szervezkedésnek mélyreható voltát világosan jelzi az a követelésük, hogy a többiekhez hasonlóan szerződés nélkül egy napot sem szolgálnak többé és hogy évi 12 napnál többet nem robotolnak. Egyes jobbágyoknak az a véleménye, hogy a kilencedért is megtartaná őket az uraság, az említett követeléseket is meghaladta és az örökbérleti viszony megteremtése felé haladó törekvésre mutat. Május hó 12-én a bíró parancsolatjából az esküdtek és a meghívott módosabb jobbágyok az instancia összeállítása céljából ismét egybegyűltek. Erre a gyűlésre azonban már sokan jöttek el olyanok is, akik a gyűlésen való részvételre nem kaptak meghívást. Ezek Vass György, Fony Ignác és Fony János vezetésével hangot is adtak amiatt való felháborodásuknak, hogy e gyűlésre, mely a közösség dolgát van hivatva intézni, őket nem hívták meg, pedig ők éppen úgy ozoraiak, mint a meghívottak. Hangulatukat egyetlen mondásuk híven jellemzi: „Mégis itt vagyunk". Ez a gyűlés azután éles szóváltások után az instancia nagyobbik részében megállapodott. A szóváltások azonban arra mutatnak, hogy a követelések mértéke tekintetében az ozorai jobbágyság nem volt egységes nézeten és egy részük megelégedett volna szerényebb követelések hangoztatásával is. Ez a kétirányú, egymással nem ellentétes, de egymást nem is teljesen fedő követelés nem jelenti az ozorai jobbágyoknak két osztályra való tagozódását, mert hiszen a negyedtelkestől az egész telkes jobbágyig mindkét részen körülbelül egyenlő arányban vettek részt a mozgalomban. A soraikban mutatkozó szétválasztódás tehát nem az osztályon belüli tagozódásban leli a magyarázatát, hanem abban a tényben, hogy a falu lakossága már megelőzően két pártra szakadt. Az egyik párt az elöljáróság köré csoportosult, akik a helybeli plébánossal szemben álltak és az uradalomnak az érdekeit hivatalból is képviselték. A másik párt a plébános irányítása alatt állott, aki viszont az uradalommal volt ellenséges viszonyban és akit az esküdtek és az uradalmi tiszttartó már előzőleg is el akartak távolítani a faluból. A jobbágyok többi részének pártállását személyes bátorságuk, vagy emberi gyarlóságuk s ezenkívül az egyik, vagy másik párthoz való jó, vagy rossz viszonyuk határozta meg emberi szokás szerint. 79