A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

vagy jobbágytelkekre települt kisnemesi család virágzó falvaknak vetette meg alapját és az egykori 10-15 családot számláló kis települések nem egészen 200 év leforgása alatt, igen mostoha társadalmi és gazdasági viszonyok közepette is több száz családdal bíró népes községekké fejlődtek. A magyar jobbágyság és kisnemesség a lakatlanná és pusztasággá vált török hódoltsági területeknek és így Tolna megye java részének is újból történt benépesítésével és az életre alkalmassá tételével feledhetetlen történelmi érdemeket szerzett, melyeknek elismerésével és módszeres méltatásával történetírásunk mindmáig adós maradt. Valóban semmi szükség sem volt tehát arra, hogy, miként Tolna megyében Dőry László földesúr cselekedte, a birodalmi németeket az 1718. évben a magyaroknak a településből való kizárásával csábítgassa a bevándorlásra e vármegyébe, II. József pedig jó néhány évtizeddel később, az 1785. évben a dunakömlődi és németkéri németeknek teljesen szükségtelenül történt betelepítésével a magyarság soraiba újabb gyarmatosító éket vágjon. Az a történetírói felfogás, hogy a Habsburg-háznak a német telepesek magyarellenes felhasználhatóságáról vallott korábbi felfogása III. Károly uralkodásától kezdve teljesen háttérbe szorult és átváltozott merkantilista és egyéb hasznossági szempontokra, illetve, hogy csak magyar-szerb viszonylatban élt tovább, teljesen elfogadhatatlan és merőben ellenkezik a Habsburg-háznak mindvégig tevőlegesen is gyakorolt politikai szemléletével és irányvonalával. Különösen hangzik, de valóban úgy történt, hogy a telepesek helyzete annál jobb volt, minél nagyobb és hatalmasabb földesúr birtokára települtek. Ennek a jelenségnek igen természetes oka volt. A Habsburg császárok jóllehet egyúttal magyar királyok is voltak, Magyarországot a töröknek kiűzése után a hadi jog címén fegyverrel szerzett saját birtokuknak tekintették, és csak azokat a magyar földesurakat helyezték vissza ősi birtokaikba, akik birtokjogaikat valamely területhez okmányokkal tudták igazolni s ezenfelül a visszahelyezésükért az igen tekintélyes kamarai illetéket meg is tudták fizetni. A falvak felégetésének, családok kiirtásának, a hiteles helyek pusztulásának, egyszóval a török dúlásnak e vonatkozásban is megmutatkozott szomorú következése. Tolna megyében mindössze két család tudta birtokjogát igazolni és ősi birtokait visszaszerezni, éspedig a Paksy család fiúsított leányágán a Száraz és Daróczy család, de ezek is csak 32 000 forint kamarai illeték lefizetése után. A neoaquistica commissio, vagyis az újszerzeményi bizottság, mely az ősi magyar földön a világtörténelemben páratlan irtást végzett az akkori társadalmi viszonyok közt vezérletre hivatott magyar földbirtokosok sorában, működésével létrehozta e megyében is a nagy- és mamutbirtokokat, melyeknek megszerzői többnyire idegenek voltak, vagy olyan magyar családok, melyek már minden idegszálukkal a bécsi udvarhoz voltak láncolva. Ez az eljárás a Habsburgcsalád uralkodása számára majdnem teljes biztosítékot jelentett, mert hiszen ez a továbbiakban is oly végzetes folyamat már eleve kizárta annak lehetőségét, hogy e magyar földön sok II. Rákóczi Ferenc támadhasson. így jöttek létre e megyében a Mercy, Wallis, Sinzendorff, Styrum-Lymburg, Perczel, Kliegl, Viczay, Batthyány grófi, bárói és nemesi nagybirtokok s mindezeknek élén az Esterházy hercegi mamutbirtok. E nagybirtokok közül egyik-másik együttvéve egy egész járásnak a területét is magában foglalta, herceg Esterházy Pál nádor pedig, aki inkább az osztrák császárnak, mint a magyar királynak volt a vakbuzgó híve, e megyében is a falvak egész sorával rendelkezett. Mindez a sok falut magában foglaló nagybirtok azonban földbirtokosa számára csak eszményi hatalmat és vagyont jelentett volna, ha meg nem művelik a minden akadályt és nehézséget leküzdő, szorgos jobbágykezek. Volt idő, amikor a földesúrnak a gazdagságát nem földbirtokának a nagysága határozta meg, hanem az, hogy hány jobbágycsaláddal rendelkezett. A jobbágyot úgy adták-vették