A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

később, ezek az elszámolások még mindig foglalkoztatták a vármegye urait s éppen e revisio iratai vetnek fényt olyan tulajdonságaira és tetteire, amelyek egész alispáni működésére magyarázatul szolgálnak. Gorics Miklós e revisio alkalmával beadott jelentésében maga is beismerte, hogy Simontornya várának visszahódítása után Broderich őt és Madarász Jánost arra kényszerítette, hogy töltsék be a vármegyei helyettes jegyzői, illetve szolgabírói állást. Nem akarták vállalni e tisztségeket, mert tudták és látták, milyen „keményen és irgalmatlanul''bánt az emberekkel. Vonakodásuk miatt Broderich kijelentette: ha nem akarnak a császárnak szolgálni, mindkettőjüket vasra vereti. Ettől kezdve mindenre felhasználta őket, különösen Gorics Miklóst. Nemcsak Tolna, hanem Baranya, Somogy, Veszprém és Fejér megyékbe is elküldte őket élelmet rekvirálni és pénzt behajtani, olyan időben, amikor a kurucoktól való félelmük miatt nem mertek a házban megszállni, hanem udvarokon, vagy utcákon, magukat szekerekkel elsáncolva töltötték el az éjszakát. A természetbeni szolgáltatások kezelését Broderich másokra bízta, de a pénzadókat mindig maga rakta a vármegye pénztárába anélkül, hogy azokról nyugtát adott volna. Három esztendő alatt Gorics fizetésére mindössze 30 forintot utalt ki Broderich, noha ő a pénz- és természetbeni szolgáltatások beszedésekor „életét tenyerén hordozta"a kurucok miatt. Azt is megtette velük, hogy amikor Tolnán megyegyűlés volt és akaratának vonakodtak engedelmeskedni, a földesurak tisztjeivel egyetemben újév napján aristomba verette őket s még a katonai parancsnok rendeletére sem adott ebédet részükre. Jegyzőkönyvet nem vétetett fel, mindent tetszése szerint csinált és nem akadt senki, aki ellene mert volna szólni.

16 Broderich András az erőszak alkalmazását nem a labancoktól tanulta. Erről az oldaláról már első alispánsága idején is híres volt. Simontornyán együtt tartotta székhelyét a császári hadak parancsnokával s többnyire innen küldte szét leveleit, olyan hallatlanul goromba hangúakat, hogy azok az elnyomatás e szomorú korszakában akármelyik osztrák tábornoknak is dicséretére válhattak volna. A császári hadak ellátása sok gondot okozott e vakmerő labancnak s szemmellátható volt alispáni székében az a törekvés, hogy ezeket a gondokat, legalább egyrészükben, a szomszéd vármegyék nyakába varrja, mégpedig a lehető legkíméletlenebb módon. Ilyen alkalmakkor még a nádorral szemben is erélyesen lépett fel, de arra nincs semmiféle adat, hogy a császáriak kívánságának valaha is ellenszegült volna. Azt írja a nádornak, az 1709. év végén kelt levelében, hogy a megyére kivetett szolgáltatásoknak még a tizedét sem képes behajtani, mert a megyét a rácok és a kurucok nem is egyszer - teljesen elpusztították. Ezen kívül, elődeinek gondatlanságából, Baranya megye 17, Somogy megye 17, Veszprém és Fejér megye egy-egy falut elcsatolt ettől a vármegyétől. Segítsen a nádor a megyén - kéri - mert különben őt is nagy károsodás fogja érni. E burkolt fenyegetéshez még hozzáteszi, hogy amennyiben támogatás hiányában mostani szolgálatát elhagyni kényszerülne, úgy ne várjon a nádor többé se a megyétől, se pedig tőle szolgálatot, mert utána a teljes pusztulás következik.

17 Talán e levéllel függ össze az a válasz, amelyet Broderich Eszterházi Pál nádortól 1709. december 11-i keltezéssel kapott. A nádor e levélben elismerően veszi tudomásul Broderich fáradozásait a szegénység terheinek a csökkentése érdekében, de figyelmezteti, hagyja abba a Baranya megyei falvak megterhelését, mert e megye panaszt tett nála ilyen eljárása miatt. Közli az alispánnal, hogy saját birtokait illetően, ha majd békesség lesz, külön fog intézkedni, s bár a lázadók miatt birtokaiból éveken keresztül semmi jövedelme sem volt és az erőszakkal, méltatlan módon megtagadott szolgáltatások teljesítését követelhetné, a jövedelmek behajtásánál mégis olyan mód alkalmazását rendelte el, hogy a jobbágyság is élhessen, de neki is illő jövedelem jusson. E néhány sor is jelzi a szabadságharc paraszti résztvevőivel 49 4